Vár folyóirat 2008/3 - Örökségünk kötelez - Csűrös Csilla oldala

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Vár folyóirat 2008/3


Fohász

Vannak költők, akikhez megtér az ember. Akiket érthet, ismerhet diákkorában is, de érezni, megérteni csak saját élettapasztalatok árán lehet. Ady Endre így kísér engem évtizedek óta.

Mert a kamaszkori szertelen boldogságok és nagy szenvedések idején József Attila lobogása és kínja érinti meg inkább az ifjú ember szívét. Az útkeresések és kudarcok idején a

"Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám, és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábra állni, bennem."

felismerése és hite adott erőt az újra- és újrakezdéshez, a csakazértis  továbblépéshez,az önépítéshez.

S ad erőt és hitet persze, ma is, ő is, amikor pedig már mind mélyebb és gyötrőbb a lélekben - ahogyan Ady fogalmazott - a "jóság síró vágya" ebben az "Isten-kereső lármá"-ban, melyben élnünk adatott, melyben a talpra álláshoz hihetetlen lelki erő, elszántság és szilárdság szükségeltetik.

Amikor ösztönösen érzett és a hagyományok erejével szentesített értékeinkkel durván és harsányan szemben áll, szembe megy a világ. Amikor gúnyos, sértő megjegyzések és provokáló kérdésfeltevések szítják az indulatot, amikor kérészéletű sztárok és hitelüket vesztett perc-emberkék dáridója tart, melyben elvész a halkan mondott, mégoly bölcs gondolat.

Amikor a felfordult világban a gondolattalanság az érték és a mérték, és mennybe menetelnek ábrázoltatik a pokoljárás is.

Amikor zsebbe dugja  kezét  nemzettársa kinyújtott jobbja elől  a jószándékú megtévesztett is, ha az értékválasztást napi érdekekre hivatkozva íratják felül vele cinikus öntömjénezők.

Megasztárok a hanyatlásvégi Rómában.

Egyre gyakrabban, egyre sürgetőbben Adyhoz menekülök, az ő vallomásához:

"Szépség, tisztaság és igazság,
Lekacagott szavak,
Óh, bár haltam volna meg akkor,
Ha lekacagtalak."   

És az ő felismeréséhez:

"Neved sem értem, Istenem, De van két árva, nagy szemem,
S annyi bolondot látok,
Hogy e sok bolondságból
Nagy ijedelmemben,
Uram, hozzád kiáltok.

Próbáltam sokféle mesét,
De hajh, egyik se volt elég:
Szívemben, idegimben
Kiabáló, nagy lárma
Téged keres, Fölség,
Isten, a tied minden."

Kérem, kívánom és hiszem, a keresztre feszítők indulatán kerekedjék felül, felülkerekedik majd végül a feltámadás allelujás és megbocsájtó öröme.

Csűrös Csilla


 
Copyright 2015. All rights reserved.
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz