Főmenü:
"Lentebb" stíl
Nagy lehet a baj!
Legalábbis ez feltételezhető, ha a kormány arra hívja fel külföldre utazó állampolgárai figyelmét, hogy köpködni, böfögni, szellenteni, orrot túrni és fogakat piszkálni tilos.
Lehet, nem pontosan idéztem, mely, az európai jóízlést sértő tevékenységektől tiltja el honfitársait a kínai kormányzat, de a hír mégis, így is üzenetértékű: az évezredes, kifinomult kínai kultúra vesztésre áll a kulturális forradalom címen végzett rombolás és a globalizáció együttes hatásával szemben.
Jaj, nekik! Vagy így jó nekik?
A stílus az ember. Emlékszem, kisiskolás koromban ezt az idézetet írtuk fel fogalmazás füzetünk nyitó lapjára, és tudják, az ilyesmi úgy beleivódik az ember agyába, világlátásába, viselkedésébe, mint az otthonról hozott minták. Olyan apróságokra gondolok, mint hogy hogyan tartjuk a kést és a villát, hogyan ülünk az asztalnál, az idősebbnek előre köszönünk, és előre engedjük őket az ajtóban, akárcsak a hölgyeket is mindig, hogy a villamoson átadjuk a helyet az idősebbeknek, hogy érkezéskor és távozáskor köszönünk, és még hosszan folytathatnám.
Igaz, olyan generációktól kaptuk az útmutatást, melyek számára a primitív és erőszakos hivatalossággal szemben a jó modor, a STÍLUS - így, csupa nagy betűvel - egyfajta csöndes szembenállást, az értékek csakazértis átmentését is jelentette ösztönösen vagy a tudatosságot sem nélkülözve.
Aztán fordult a világ, s ha igaz, immáron a túlparton vagyunk. És döbbenten figyelhetjük a gyerekét válogatott szitkokkal illető csinos anyukát a játszótéren, pedig csak nagydolgozási kényszeréről jött hírt adni óvodáskorú kisfia, az elhajított csikkeket már észre sem veszi útközben földre szegzett pillantásunk, és a mosdatlan szájú főnököt is immáron természetes jelenségként kényszerül elkönyvelni az értekezleten ülő, avagy napi munkáját végző beosztott.
Divatos élvezet a kutakodás mások intimszférájában, és hovatovább szokásjoggá válik a nyílt tekintetű szókimondás helyett a zavart sunnyogás, avagy a kihívó cinizmus az ügyeink intézésével megbízottak körében.
Fel sem kapjuk már a fejünket, ha a kegyeinkért versengő politikusok valamelyike sértően durva, alpári hangot használ ellenfelével szemben, és észre sem vesszük, hogy valójában hozzánk beszél.
Sajnos, nem nagyon hihetem, hogy a közemberek fertőzték volna el közéletünk jeleseinek makulátlan stílusát, sőt, tartok tőle, hogy épp fordított a hatás...
A köpés a férfi lába mellett ért földet. A hanyagul eldobott csikket követő sercintésnek nem szándékoltan lett majdnem áldozata, de az egész aktus hétköznapi természetessége csak abban a pillanatban szűnt meg, amikor a járókelő, szembe fordulva a tett elkövetőjével, felajánlotta a képen köpés lehetőségét is. Itt még nem tartunk. Egyelőre....
Csűrös Csilla