Főmenü:
Lányaimnak
Kislányaim, olyan jó volna tudni, mit őriz majd meg éles kontúrú képként, mit lélekmély hangulatként, és mit felejthetetlen élményként erdélyországbéli kóborlásainkból emlékezetetek?!
figyelt az érzékeny, komolyodó, a világ összefüggéseit boncolgató kamaszlány, mire a szeleburdi, játékos kisiskolás, és vajon gazdagodott-e a világot most felfedező, majd' hároméves "kishölgy" személyisége?
Vajdahunyad várának méltóságteljes és mégis mesébe illő látványa, vagyott élt, az idegen nyelvű ismertetők szerint románHunyadi -ől csak magyarul tudható, hogy Magyarország kormányzója volt, a nevéhez fűződő nándorfehérvári diadal pedig említésre sem méltó -alakja is belakja-e vajon az emlékezet birodalmát?
Az igazságos Mátyás királyról szóló mesék megidézik-e ezentúl az egyszerű, fehér falú kis épületet, a kolozsvári szülőházat, vagy inkább a hajdanvolt kincses város főterének megalázhatatlan büszkesége, a lován méltósággal ülő, komoly arcú hadvezér alakja rémlik-e majd fel a piros-sárga-kékre mázolt padok és szemetesedények karéjában? A házsongárdi temető hangulata megérintett-e benneteket, a csucsai kastélyban járva másként olvastok-e majd eztán egy-egy Ady-verset? Amúltra rétegződő jelen mit üzen nektek? Nektek mit üzen?
A magyar múlt -Erdélybenlépten-nyomon belebotlik az ember - varázsa maradandóbb-e, vagy a fenséges havasok látványa, az önfeledt fürdőzés a gyorsfolyású, kristálytiszta és jéghideg Küküllőben, a ringatózás Szováta, Parajd sós vizén, a tündérek legendáját őrző Szent Anna tó,án a vízből százszámra kiemelkedő fenyőcsonkokkal hökkentő Gyilkos-tó, a Homoród völgyében lenyugvó napkorong szelíd szépsége vagy a Békás-szoros félelmetes sziklaszirtje marad-e veletek örökélményként?
Megőrzi-e ínyetek a borvíz pezsgését, a pisztráng omló húsának ízét, orrotokban megmarad-e a hegyi levegő frissessége, a lovak, a tehenek jellegzetes szaga?
No, és a székelykapuk, a vendégváró feliratokkal, némelyiken az évtizedekig letakart,s ma újra látható magyar címerrel? Emlékeztek-e majd a korondi Minden magyar emlékművé-rea szétszórattatás számadataival?
Vagy mégis inkább az emberi szó és tartás a legfontosabb útravaló számotokra? Azt a túláradó örömöt, mely a hetvenes években Erdélybe látogató magyar turistát fogadta, ti már nem tapasztalhattátok, hiszen élőbb és napibb lett köztünk a kapcsolat, de a köldökzsinór-lét fontosságát, és az anyaország törődésének igényét, a hiánya miatti fájdalmas keserűséget ti isátérezhettétek! Ugye, emlékezni fogtok, ti, két nagyobb lánykám, bizonyosan, a varsági Anna néni jajszavára, hogypárezer forintot érő nyugdíjából nem tudja taníttatni 14 éves unokáját?! A városfalvai asszonyra, aki hol felcsattanva állította, őróla ne higgye senki, hogy az anyaországiakon akar élősködni, hol könnybefúló hangon szavalta Tompa Mihály ama három színt megidéző versét, melyet a falu népének is előadott március 15-én?!
Biztosan mást említenél, te, serdülő nagylányom, aki jókat beszélgettél és számítógépeztél a csíksomlyói búcsúra maga faragta kereszttel egy éjen át zarándokoló kamaszfiúval, és másra emlékezel majd te is, kiscsikóként szaladozó, mesevilágban élő kicsi lányom, miként bizonyosan másfajta hangulatokat őrizöntudatlan az örökmosolygó és mindenre kíváncsi picinyke lány is...
A lényeg, hogy legyen, hogy maradjon útravaló, és legyen mit továbbadni is majdan a ti gyermekeiteknek: sokan vagyunk. Hogy erősek és szellemiekben gazdagok vagyunk. Hogy magyarok vagyunk, és nagy szükségünk van egymásra. Most és mindörökké.
Csűrös Csilla