Főmenü:
Észrevétlenül
Két és fél nap alatt több mint tizenhatezren jöttek el. Lehetséges, hogy közülük sokan azt sem tudták, pontosan miért, hová is jöttek. Egyszerűen csak érdekes volt a nyüzsgés a Múzeumkertben, a sokféle színes prospektussal, szórólappal, füzettel, ízletes csemegékkel csábító sátrak erdeje, a fejtörő játékok nagyoknak és kicsiknek. Ők még nyereményeket, s lufikat is kaptak. Vonzott a kirakodóvásár, a sok mosolygós arc, szokatlan volt a jövő-menő, beszélgető apácák látványa, elgondolkodtattak, megszólítottak a feliratok és a standok házigazdái egyaránt. A jó közérzetet nemcsak a bejáratnál kínált, házi szilvalekvárral megkent karéj kenyér elfogyasztása, hanem a nagyszínpadi koncertek sora is fokozta. Gyerekeknek, fiataloknak és idősebbeknek egyaránt akadt a nap folyamán kedvére való: János vitéz családoknak commedia dell’arte stílusban, megzenésített vers, ír muzsika, magyaros és világzene, tehetségkutatókon befutott sztárok koncertje. A színpad előtt esténként a zene ritmusára táncoló, nevető fiatal apácákkal.
És volt "flashmob", azaz villámima Szíria és a világ békéjéért Ferenc pápa kérésére, filmvetítés az egyházak karitatív munkájáról, előadások és beszélgetések a kereszténység és a környezetvédelem, a hit és a gyógyítás, a szociálisan működő piacgazdaság, a pap és a nő kapcsolata, az oktatás és az erkölcs kérdésköreinek összefüggéseiről. Volt tudományos konferencia és Párbeszéd Háza, Papok Sátra gyónni, elmélkedni, elcsendesedni vagy épp beszélgetni, kérdezni vágyók számára.
Bemutatkoztak a fogyatékkal élők és segítőik, jelen volt a Katolikus Karitász és a Máltai Szeretetszolgálat.
Kiderült, hogy létezik már Magyarországon is a keresztény üzletemberek Érmehálója, melynek tagjai fontosnak tartják, hogy profitjuk egy részét honfitársaik életének segítésére, támogatására, életminőségének javítására ajánlják fel. Létezik a hasonló elveket valló KETEG, a keresztény társadalmi elveket a gazdaságban megvalósítani szándékozó szakemberek csoportja.
Mindez a Magyar Katolikus Egyház Katolikus Társadalmi Napok című hétvégi rendezvényén történt felszabadult, derűs, könnyed és laza hangulatban, nem a templomok félhomályában, hanem Isten szabad, csak olykor elfelhősödő ege alatt.
Voltak szavak, gondolatok, melyek tán el sem hangzottak, meg sem fogalmazódtak, mégis éltették a programokat. Voltak mondatok, kifejezések, melyek vélhetően eszükbe sem jutottak a jelenlévőknek, hiszen nem esett szó "magyar emberek"-ről, "bukott baloldal"-ról, nem viselte minden sátor a "nemzeti" címkét - a "jobban teljesítő Magyarország" is egyszerűen csak jelen volt a történésekben.
És ez így volt jó. Így volt rendjén. Sőt, úgy éreztem ott és akkor, s érzem azóta is, hogy így kell, csak így lehet: lassan-lassan, nem verejtékes, fogcsikorgató igyekezettel, hanem szeretettel, mosolyogva, oldott lazasággal, sokféle programot, értéket kínálva szolgálni és kiszolgálni a minden ember szívében rejtekező, jóságra vágyó-váró érzéseket, gondolatokat. Apró közösségek erejével, példájával építeni a magunk nagyobb közösségét.
Kinek-kinek a saját életében, saját hétköznapjaiban kell megtapasztalnia, hogy a szeretet élteti a reményt, a remény szüli és táplálja hitet, s így leszünk igazabb, jobb emberek.
Mert erre a gazdagságra is vágyunk az anyagi biztonság mellett - bizonyosan.
Csűrös Csilla