Főmenü:
Biztató
"Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
Hogy lesz még erő, lábraállni, bennem."
Nem is tudom, József Attilának miért épp ez a verse jutott eszembe most, az adventi várakozás időszakának kezdetén?
Talán a folytatása miatt is: "Úgy segített, hogy nem segíthetett."
Hiszen így vagyunk mostanában sokan. Sokféle várakozásunkban csalódottan, sokféle szorongattatástól kínlódón, perc-emberkékkel körülvéve, jó szándékainkat, terveinket a körülmények fogságában vergődni látva egy sokszor kaotikusnak tűnő, örökké átrendeződő, kapaszkodókat alig kínáló világban.
Van s lenne miért panaszkodni.
Nem szabad mégsem!
Nemcsak azért, mert túl kényelmes, olcsó és egyszerű megoldás lenne a másokra, a körülményekre mutogató, nekikeseredett passzivitás, hanem azért sem, amit József Attila üzent. Mert van mibe, van kibe kapaszkodnia a hittel élő embernek, legyen az bár csupán az önnön és/vagy közössége erejébe vetett hit. Persze, Istenbe vetett bizodalommal sokkal könnyebb...
Nem is tudom, Nélküle hogyan lehet túlélni a nagy megpróbáltatásokat! Hiszen akkor olyan végtelenül magányos az ember... - mondta beszélgetésünkkor a zebegényi festőművész lánya, a legendás római Triznya kocsmát férjével együtt megteremtő, s immáron újra itthon élő Szőnyi Zsuzsa. Az örökkön derűs és épp ezért örökifjú, mosolygó szemű nagyasszonya a magyar kultúrának.
Csak a dolgomat teszem - vélte magától értetődő természetességgel a nagyvárad-réti református egyházközség fáradhatatlan lelkipásztora. Pálfi József 10 év leforgása alatt - az általa és a vele együttgondolkodókkal alapított Csillagocska Alapítvány keretében - református zeneóvodát, gyermek- és felnőtt táncházat, baba-mama klubot, gyermek néptáncegyüttest, asszonykórust, férfidalárdát, kórust és zenekart hívott életre lehetetlent nem ismerő szervezéssel, a hétköznapi hamisságokon felülemelkedni tudó lelkesedéssel. S cselekszi mindezt kisebbségi magyarként, egy nemzeti hagyományait felejteni látszó világban.
Vagy említsem a józsefvárosi Orczy Fórumot megalkotó Kévés György építészt? Aki - bírál bár ezer dolgot, nem ért egyet számos történéssel, mégis - újságot ad ki, és galériát működtet jobbító szándékkal, a számára fontos értékek visszhangosítása érdekében még most is, amikor pedig már nyugodt szívvel dönthetne úgy is, hogy a magánélet örömeinek hódol gazdag életműve birtokában.
Ám van fiatal is, aki lenyűgöző akaraterővel teszi a dolgát - jut eszembe a Délvidékről érkezett, a fővárosban zenét tanuló, de majdan hazatérni kívánó, gyönyörű hangú és külsejű fiatal lány, Török Tilla.
Istennek hála, hogy találkozhattam velük, s még oly sok más nagyszerű emberrel, aki teszi a dolgát, hittel, lelkesedéssel, napi, sokszor kisszerű és megalázó küzdelmeket vállalva.
Nekem ők adják az erőt, a kapaszkodót - e földi létben. S biztos vagyok abban, hogy mindenki megtalálja a maga erőt adó társait, akiktől, akikkel valóban átélhetővé válik a "lét elviselhetetlen könnyűsége"...
Mert így lesz erő, lábra állni, bennünk, magyarokban is végül. Hiszem, tudom.
Cselekvő várakozást kívánok mindannyiunknak!
Csűrös Csilla