Főmenü:
A Dunánál...
Csöppet sem volt zavaros, csak bölcs és nagy. Lustán hömpölygött, kanyargott zöld lombok-bokrok szegélyezte két partja között, s ha feltámadt a szél, szelíden fodrozódott. Végtelen békét, nyugalmat és valamiféle nehezen megfogalmazható, csupán átélhető ősharmóniát sugallt a parton nézelődőnek s a rajta túrázónak is.
A Dunánál megáll, vagy legalábbis jócskán lelassul az idő. Abban az értelemben mindenképpen, hogy nem ér el ide a nagyvárosok zaja, nyüzsgése, civakodása és békétlensége. A gyűlölködés, a pártoskodás, s a viszály és balszerencse sem.
Lelkes pedagógusok szerveztek hétvégi szabadidejük terhére dunai - röplabdázással, métázással gazdagított - túrakenuzást kiskamasz tanítványaik és vállalkozó kedvű szüleik számára. A fogadó fél, nem kevésbé lelkes testnevelő tanárok által működtetett szabadidős sportegyesület nem versenyzőket, "csupán" természetszerető, -értő, a mozgást és a közösség élményeket kedvelő, egészséges embereket akar nevelni profitot nem hozó, épp csak a folyóparti, gyakran árvízmosta, nem különösebben jó állapotban lévő öltöző épületeket, a tanulás során gyakran sérülő kenukat fenntartani tudó tevékenységből. Az alapító fenntartók élvezettel, hittel, szeretettel végzett munkájából. A küldetés szó ellen - annak patetikus hangzása miatt - bizonnyal tiltakoznának. Hiszen ők csak a dolgukat teszik imádott Dunájuk, a háborítatlan természetben élés lehetősége és a nem kevésbé szeretett gyereksereg érdekében.
Testet, lelket üdítő, mindenféle feszültséget feloldó, "agyátmosó" hétvégében volt részem jóvoltukból. Nem kérdeztem, nem is érdekelt a tanárnők politikai hovatartozása, világnézete, hiszen világlátásuk, a világhoz és természethez fűződő viszonyuk, hozzáállásuk egy jobb és élhetőbb jövő ígéretét hordozta.
Hordozza.
Csak rájuk kell gondolnom, derűs nyugalmukra, harmonikus, kiegyensúlyozott, mosolygós és határozott lényükre, s máris átértékelődnek a világ dolgai. Máris átalakul a fontossági sorrend az élet nagy kérdéseit illetően.
Ha tisztázó, nagy és elkerülhetetlenül lefolytatandó társadalmi, történelmi, irodalmi vitáinkat követően ez az állapot, ez a szemlélet válnék uralkodóvá - a békévé lényegítő emlékezés - honfitársaim javarésze számára, Istenem, mennyivel nyugodtabb, derűsebb lenne az életünk!
Bennem még - az élmény másnapján - eleven a hatás. Hogy mennyi idő alatt enyészik el, hogy táplálható, éleszthető és újraéleszthető-e a mindennap megélt közéleti zűr-és hangzavarban, a nagyvárosban dívó durva, türelmetlen és agresszív stílusú hétköznapokban, még nem tudom. Mégis hiszek, mert hinni akarok a fecsegő felszínt meghaladó hallgatag mélység erejében.
A Duna, a mi Dunánk ősidők óta létező harmóniájában, s a partján élők világlátásának termékenyítő hatású üzenetében...
Csűrös Csilla