Főmenü:
Hitünk a reményünk
"Ne félj, csak higgy!" Legszívesebben csak ennyit írnék.
E jézusi üzenetben minden benne van, ami ezen a pünkösdön történt velem, velünk - emberként, magyarként, minden, ami hétköznapi és rendkívüli élethelyzetekben egyaránt élni segít. Bármekkora keservben is derűt sugározva. Harmóniában. Önmagunkkal és a kiismerhetetlen, kiszámíthatatlan, sokszor agresszív és kíméletlen világgal.
Ami a jelen kételyeinek a jövő bizonytalanságainak elviselését lehetővé, el- és befogadhatóvá teszi. Ha hiszem, hogy a Teremtő szeretetteljes gondoskodása minden megpróbáltatás közepette is jelenvaló társa életemnek, akkor a legkínzóbb érzések egyike, a félelem - félelem a jövőtől, a bajtól, a bizonytalanságtól, a szenvedéstől - okafogyottá válik. Mélységes hit kell persze, tudom, mindehhez, és aktív közreműködés önsorsom, önsorsunk alakításában, de mégis a hit egyedül, ami védelmet jelenthet napi küzdelmeinkben, s védelmet a lelkünket pusztító gyűlölet, harag, keserűség elhatalmasodása ellen.
Nincs más, csak a hit: ez az egyedüli kapaszkodónk! - vonta le a következtetést a kereszténység világvallássá alakulását észérvekkel számba vevő előadása végén a konkrét történések talaján mozgó közgazdász, pontosan tudva, hogy rövid földi tartózkodásunk nyugalmát, napi cselekedeteink értelmét épp az embernek önnön teremtettségébe, halálon túli létezésébe vetett hite adhatja meg.
S e hit erejével tudunk felülkerekedni a bennünket mocskolókon, a minket magyarságunkért üldözőkön, a holtak végakaratát sem tisztelőkön. A végtisztességet megadni nem akaró tisztességteleneken, a kisszerű gyűlölködőkön és a kisszerűségen.
Hány és hány fohász szállt az égbe ezen a pünkösdön Csíksomlyón, Pilisszántón és szerte a világban Jézus anyjához, a hazánkat szívében hordozó Égi Nagyasszonyunkhoz a nemzet egységéért, a magyarság életében mindig csak vészhelyzetben, vagy még akkor sem megvalósuló összefogás megszületéséért! Összetartozásunk kinyilvánításáért - a szeretet jegyében. Minden pünkösdi prédikáció és minden józan világi szó az összefogást, az összetartozást, a nemzeti kiegyezést szorgalmazta, szorgalmazza - joggal.
Hiszen külhoni nemzettársainkat létünkben és napi létezésükben éri támadás újra és újra.
Nyirő József szellemétől rettegve még holtában is nemkívánatosnak minősítették őt a román hatóságok, felvidéki magyarok sora veszítette el legalapvetőbb jogait, csak mert vállalta magyarságát, a nyolc évvel ezelőtt összesen 64 évnyi börtönre ítélt hat, délvidéki, temerini - akkor még jobbára fiatalkorú - fiú azóta is börtönben sínylődik változatos testi-lelki kínzatásokban részesülve, a kárpátaljaiakat a szegénység és a nyelvi megkülönböztetés egyaránt sújtja.
És bár az itthoni békétlenek és gyalázkodók eleddig mindig a minket támadókhoz csatlakoztak, mégis bizakodom. Bizakodom akkor is, ha a legfrissebb felmérések szerint ma Magyarországon minden ötödik felnőtt - legtöbbje fiatal - hosszabb-rövidebb időre külföldön keresné boldogulását.
Bizakodom. Mert annyi sugárzóan szép fiatalt láttam arcán mosollyal, szívében mélyülő hittel bérmálásra felsorakozni pünkösd vigíliáján az oltár előtt a főapát úr áldására, kézfogására várva. Nekik - köztük a mi kis-nagylányunknak is - tán épp ez a nap és a hozzá vezető út ad erőt a jövőjük bizonytalanságától való félelem leküzdéséhez, a maradáshoz, a megmaradáshoz.
A hit erejével...
Csűrös Csilla