Főmenü:
Új idők kezdetén
Olvastam már róla sokszor, mondták már sokan, meséltek róla eleget - de érezni még soha nem éreztem. Még hasonlót sem.
Január 21. óta tudom, milyen érzés, amikor a hideg futkos az ember gerincén.
Csak álltam ott a Kossuth téren, majd kétórányi séta után, énekeltem a Szózatot, láttam, hogy ő is, ő is és ő is, mindenki velem együtt énekel, egyenesen áll, messzire néz. Aztán összemosolygunk, mi ismeretlen ismerősök, és elindulunk hazafelé. Sokfelől jöttünk, és sokfelé indultunk. Hazafelé. Azzal a jóleső érzéssel, hogy "megcselekedtük, amit megkövetelt a haza." S bizony, szinte ellene mondtunk jó Berzsenyi uramnak, ki szerint "nem sokaság, hanem lélek és szabad nép tesz csuda dolgokat." Hiszen mi most nemcsak lelkünket és szabad mivoltunkat mutattuk fel, hanem sokan is voltunk. Nagyon sokan. Egy közösség öntudatra eszmélt tagjai.
És csuda dolgot tettünk. Méltóságteljes szelídséggel bizonyítottuk be, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem lélekkel, ésszel, szívvel is.
Hiszen az elmúlt egy- másfél évben a Békement tagjainak sem lett sokkal több kenyerük. Több lett viszont az erőnk, a hitünk és a lelkesedésünk, hogy összetartó, egymást segítő nemzetként lehetünk végre jelen Európában. Hogy a többi néppel egyenrangúként vehetjük kezünkbe sorsunkat végre. Mit is mondott, mit hagyott ránk Csengey Dénes? "Európába, de mindannyian!" És nem a hátsó ajtón, a cselédlépcsőn át... Jóleső büszkeség és elszántság csillogott a szemekben. Nyugodt méltóság.
A reformkorban élők élhettek át hasonlót a magyar árut védő Védegylet támogatásakor, a szabadságharc javára történő felajánlásokkor. A haza üdvét néző cselekedeteikkor.
Mindez, persze, nem jelent kritikátlan elfogadást, hanem épp a bírálat jogát szentesíti. A jobbítani akaró bírálatét, s nem a rombolásban és árulkodásban érdekelt, indulat és düh vezérelte, alaptalan vádak sorolását. Megannyi Mekcseyként álltunk hadrendbe Dobó mögé sorakozva, bizonyítva, hogy az ellenséggel paktálóknál többek vagyunk, erősebbek vagyunk! És ennyivel tartozom most olvasóimnak s a hős hadnagynak is, hogy most megkövessem, ha már múltkori írásomban tévedésből Hegedűs helyett árulónak őt neveztem.
Árulók ma is vannak. Velük szemben mutatott fel erőt ez a többszázezer ember, aki hazáját féltve, szülőföldjét védve tiltakozott az igaztalan, hazug vádak ellen - a hit, a remény és a szeretet jegyében. Tudván-tudva, megvallva énekkel, hirdetve fáklyalánggal:
"A nagy világon e kívűl /Nincsen számodra hely; /Áldjon, vagy verjen sors keze; /Itt élned, halnod kell!"
Csűrös Csilla