Főmenü:
"Veled, Uram, de nélküled!"
E sorok írásakor még nem tudom, mi lesz a józsefvárosi népszavazás eredménye. Akarják-e a kerület lakói is azt, amit fiatal, ambiciózus polgármesterük? Hogy ne lepjék el tereiket, utcáikat a hajléktalanok, ne álljanak szemétkupacok közepette az utcai kukák, és a főváros is segítsen a több ezer fős, Józsefvárosban landoló hajléktalansereg ellátásában.
Tudom, némileg leegyszerűsítő így megközelíteni a kérdést, hiszen napjainkban ezer és egy oka lehet annak, hogy valaki hajlékát és munkáját vesztvén az utcára kerül, de az is igaz, hogy aki ki akar kapaszkodni ebből a létből, az ma már többfelé fordulhat segítségért. Mint ahogyan élelmiszercsomagot és egy tál meleg ételt is kaphat, ha sorban áll érte. Az elesett, nyomorult emberroncsot mindenki sajnálja, az agresszív, részeg, bódult, kötekedő hajléktalantól mindenki menekül...
Egy túlnyomórészt szegény emberek lakta kerület felemelésére, boldogítására esküdött föl a polgármester. Távlatai tervei között Józsefváros egyetemi negyeddé formálása szerepel - hiszen nagy múltú egyetemeknek, főiskolának adnak otthont -, és Belső-Józsefváros megkopottságukban is szépséges, régi idők hangulatát idéző palotáinak helyreállítása. Szeretné, ha kerületéről nem a bűnözés, a prostitúció és a cigánygettók jutnának eszünkbe, hanem egy boldogulását tisztes munkával kereső kis- és középpolgárság lakta élhető hely víziója, adottságaik - állítja - megvannak hozzá. S lám - mondom én -, megvan hozzá az elszánt akarat is 80ember életének, életkörülményeinek jobbítására - ha ők is akarják...
Lehet egyfajta lakmuszpapír is a szeptember 25-i népszavazás: akarjuk-e együtt rendezni végre közös dolgainkat, akarunk-e részt vállalni a megoldásból, éled-e bennünk a szolidaritás mások iránt és az elszánás saját sorsunk kézben tartására!?
Az abaúji kisfalu, Hernádszentandrás valóságos biokertté vált lelkes, közösségéért tenni akaró, minden lehetőséget felkutató és megragadó polgármestere jóvoltából.
Pest környékén három lelkes fiatal nő állt össze bionövények termesztésére, melynek fedezetét havi 20-25 ezer Ft kifizetésével az a környéken élő, 25-30 család teremti elő, amely igény tart az egészséges zöldségekre, gyümölcsökre.
A sikerbe vetett hittel és (ön)bizalommal, rengeteg munkával, önmagunkat üstökön ragadva tudunk csak talpra állni, nem vitás!
Vagy ahogyan az István, a király c. rockoperában elhangzik: "Veled, Uram, de nélküled!"
Erdélyből áttelepült barátom rendre sms-kben küldi el nekem hol lírai gondolatait, hol közérzetjelentéseit, olykor bíráló, számon kérő, máskor jobbító javaslatokat tartalmazó, változtatásokat szorgalmazó véleményét. Legutóbb azt írta:
"Az érződik mindenfelé, hogy az emberek rájöttek; egymást kell kiemeljék egyenként abból a mocsokból, amibe belenyomták őket, ez fogja összetartani őket, senki és semmi más..."
Csűrös Csilla