Főmenü:
A gospel üzenete
Együtt voltunk. Egyek voltunk. Horizontálisan és vertikálisan is. Mi, egymásra mosolygó emberek, fellépők és közönségük, és mi mindannyian - a Jóistennel.
A gospel jegyében. Solymáron immáron 11. alkalommal áradt szét a lelkekben augusztus utolsó szombat délutánján, nemzetközi fesztivál keretében, a gospelmuzsika üzenete, az a sajátos "lélekzuhany" - hogy az első magyar gospelmise címét kölcsönözzem -, ami élni, továbbélni, hinni, bízni és remélni segít. Mert bár a hívő ember sosincs egyedül, a magány, a szomorúság, az elkeseredés, és a kétségbeesés őt is megkísérti. Az Istentől való, az Istennek szóló öröm viszont úgy átjárja testét-lelkét, hogy újult erővel gyürkőzhet aztán a hétköznapok megpróbáltatásaival.
A lélek ereje oly sokféleképpen s oly titokzatosan szövi át éltünket, hogy csak hiánya tűnik fel, vagy apadó mivolta. Fellobbanása pedig az a nehezen megnevezhető jó érzés, felszabadultság, az a töltekezés, mellyel útjára indítja közönségét évről évre a solymári gospelfesztivál.
Az összetartozás öröme muzsikába oldódón, s az összetartozás öröme az esküvés komolyságával. Nézem állampolgári esküt tevő honfitársaim arcát: valami olyan mély, befelé figyelő komolyság sugárzik róluk, amit csak az ért meg igazán, aki hallgatta már valaha a kárpátaljai Credo együttes megzenésített verseit a hazához való keserves hűségről, az összetartozás gyötrelmes gyönyörűségéről, az összekapaszkodásra váró-vágyó kinyújtott kézről. Az érti meg, aki érzi is, mit jelent magyarnak lenni és megmaradni naponta átélt megaláztatások, hátrányos megkülönböztetés és a másodrendűség folyamatos sugalmazása közepette is.
Milyen jó ilyenkor Böjte Csabát hallgatni az Isten segítségével mindig újra és újra tervezhető életről, arról, hogy ne riogassunk, búsuljunk mindig, és ne panaszkodjunk a világ agresszivitására, inkább fogjuk kézen a fiatalokat, vezessük őket az oltár elé, és bízzuk rájuk a beszélgetést Jézussal, egymással és a Jóistennel! Építsünk inkább Tündérkertet magunk köré, közvetlen környezetünk jobbá, szebbé tételével, hogy aztán a kisugárzó hatás - akár a vízbe vetett kő továbbgyűrűzése - tágabb környezetünket is tündérkertté varázsolja! Valósuljon meg végre a Németh László-i minőség forradalma, szülessék meg Kert-Magyarország még a mi életünkben!
Küzdjünk meg cinizmussal, kishitűséggel, fölényes legyintéssel - s elutasítás helyett próbáljunk meg szót érteni a felnövekvő, kevesebb érzelmet, több racionalitást igénylő, de alapvetően jószándékú, utánunk jövő generációkkal.
Kezdődjék végre a nemzetegyesítés - határon belül és kívül, mert megmaradásunk egyetlen esélye ez!
Csűrös Csilla