Főmenü:
Korforduló
Európa szétszakadása, forrongó arab világ, természeti katasztrófák, világgazdasági válság, társadalmi feszültségek, sajtóbotrányok, vallási viták és esztelen merényletek, véres gyilkosságok és öngyilkosságok - és alig több, mint a fele telt el az idei esztendőnek.
Korszakváltás, történelmi fordulat, Európa súlypontjainak átrendeződése - hol a mi helyünk a forrongó világban? Hol a helyünk nekünk, mint nemzetnek, mint országnak, mint uniós tagállamnak, mint kelet-közép-európai régiónak - és hol a helye az egyes embernek, hol az én, hol a mi helyünk?
Országvezető politikusként vajon hogyan lehet egyensúlyozni a világgazdasági, világtörténelmi összefüggések és a mindezt jobbára csak elszenvedő, semmint befolyásolni tudó, akaró, sőt, minderre alig figyelmező kisember sorsa jobbra fordításának kötelezettsége között? A gyors változásokat sürgető honi kényszer és a világ, Európa lassan mozduló, behemót hajójának mozgása között?
Nem tudom, napi kínjaik, nehezen javuló életük megpróbáltatásai közepette, a hétköznapok sodrában, a létfenntartás szorításában hányan képesek átlátni ezeket az összefüggéseket, hányan képesek belátók és türelmesek lenni és maradni? De abban bizonyos vagyok, értelmezni, józanul, türelmesen elmagyarázni, sokszor és sokféleképp legalább olyan fontos, mint minél előbb elejét venni a helyi, kiskirálykodásra hajlamos, hatalmukat nem szolgálatnak felfogó vezetők, képviselők közbizalmat rontó, ártalmas megnyilvánulásainak.
A bizalom tőkéje gyorsan elfogy, és nagyon lassan szerezhető vissza. A türelmes, megértő, együttérző és a közjóra figyelmező szavak könnyebben találnak kedvező fogadtatásra. Az értelmes magyarázatra mindenki sokkal fogékonyabb, mint a diktátumokra. Főleg, ha olyan gyökeres életforma- és életstratégia-váltásra kényszerülnek sokan, miként az várható...
Egyszóval a nagyívű vízió és hosszú távú stratégia mellett legalább olyan fontos a napi aprómunka és a napi teendőkre lebontott taktika is.
Hogy a célzott, és minden pökhendiséget, erőszakos odamondogatást és fölösleges erőfitogtatást nélkülöző kommunikáció fontosságáról már ne is beszéljünk...
Mert sokkal több esélyünk nekünk - akik úgy éljük át most a jóléti rendszer megszűntét és a munkaalapú társadalom születését, hogy előbbiben egy napig sem volt részünk, munkánk gyümölcsét pedig mindig mások élvezték, mi csak a munkalehetőség elvesztésétől retteghettünk -, bizony, nemigen lesz már hátralévő életünk során.
Csűrös Csilla