Új idők 2011. 05. 25. - Örökségünk kötelez - Csűrös Csilla oldala

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Új idők 2011. 05. 25.


Hova tovább...

Vért és könnyeket népének Churchill ígért. A magyar miniszterelnök ígérete ingujjfeltűrő nekigyürkőzésről, sok-sok munkáról szólt, összefogást és együttműködést kért székfoglalójakor. Egy éve gyürkőzünk, kínlódunk, reménykedünk, küzdünk és várunk, elvárunk, csalatkozunk, méltatlankodunk, és újra nekibuzdulunk. Mert nincs más lehetőség. Egyelőre legalábbis. Érezzük az egy éve bekövetkezett döntés kegyelmi pillanat mivoltát, az ebből következő elvárásokat, mégis kínkeservvel tudunk csak neki megfelelni. És nemcsak azért, mert - ahogyan anyósomtól hallottam sokszor: - "üres kamrának bolond a gazd'asszonya", hanem azért is, amit iskolában úgy tanítottak: a stílus az ember.

Mert hiába, hogy - érezzük azért ezt is - lassan, lassan, de jó irányba halad a szekér, ha arrogáns, ha nyegle, ha lekezelő vagy fölényes a hang az állomásokon. Ha magyarázat, kérés helyett kioktatás, számonkérés és elvárás dominál, ha együttműködésre ösztönzés helyett utasítás fogalmazódik. Ha akciózunk folyamatos - újrahangolt - ügymenet helyett, s persze, ha fölöslegesen gerjesztünk konfliktusokat. Mert elegendő esetleg bezárni egy, a fiatalok körében közkedvelt, ám túl hangos, netán elvadult szórakozóhelyet Budapesten, ha nem kínálkozik kompromisszumosabb megoldás, de országzászlót azért talán nem szükséges állítani a helyén. Hacsak azért nem, hogy aztán a megjósolható következményeken borongjunk...

Mintha - a sok sürgős teendő közepette - még mindig nem sikerült volna eldönteni, megérezni, hol szükséges a látványos, gyors át- vagy visszaalakítás, hol a finomhangolás, milyen sebességgel lehet-szabad szemléletet, hozzáállást formálni, és hogy milyen sok és türelmes magyarázatra - nem magyarázkodásra!! - van szükség nap mint nap. Ez utóbbival a rendszerváltozás óta vagyunk adósai önmagunknak...

Persze, nehéz tudomásul venni, hogy az örök törvények most is érvényesülnek gyakran: nem mindig a megfelelő - legfeljebb magát annak vélő, állító - ember kerül a megfelelő feladatra, sokan megittasodnak a hatalomtól most is, az örök alkalmazkodók, bólogatók, kincstári lelkendezők és gumigerincűek is mindig megtalálják a számításaikat. Az ország most szinte egy olyan kirakós játékhoz hasonlít, amikor jól összerázva a puzzle-darabkákat, kezdődik, tart a kép újrarendezésének folyamata.

Sajnos, mindehhez a 'mégis', a 'csakazértis' kezdetű mondandónál nincs jobb ötletem. A hit-remény-szeretet krisztusi útmutatója mellett csak azt - a lapunkban is megfogalmazódott kívánságot visszhangozhatom: ki-ki tegye meg a maga területén mindazt, amit önmagától elvár, amit fontosnak, hasznosnak, a közjót szolgálónak ítél,  türelmét, ügyszeretetét el nem veszítve - s akkor a sok kicsi eredmény hátha egyszer sorsfordító erejűvé válik...!? Kívánom magunknak, így legyen!


Csűrös Csilla



 
Copyright 2015. All rights reserved.
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz