Főmenü:
Húsvét után...
Csikorog, kínlódik a világ, pedig az öröm csak a laza lélekre száll szívesen. Mégis, látszólag olyan lélektelenül készülődött az idei Húsvétra az ország, mintha észre sem vette volna, hogy tán érdemes túljutni, továbblátni a sonka-tojás-bor háromszögén...
Még a külsőségek is mintha hiányoztak volna. Pedig egy kedves, húsvétra díszített kirakat éppúgy az ünnepre készülődést segíti hangulatával, mint ahogyan a tavaszi nagytakarítás fizikai megpróbáltatásának is van lélekedző, készülődő-várakozó-ráhangoló üzenete.
Elsikkadni látszik a kereszténység legnagyobb ünnepének világi fogadtatása. Nehéz mit kezdeni vele: a karácsonyi szeretet-varázs befogadhatóbb...
Emlékszem, milyen szomorúan emlegette annak idején Édesapám mindig, hogy a böjtös pénteki napokon kivétel nélkül mindig csakis húsétel volt a munkahelyi menzán ebédre.
Emlékszem, hogy meglepődtem, már felnőtt fejjel, hogy az úttörőmozgalom milyen szemérmetlenül vette át (el) a cserkészet minden eszközét, módszerét - egyedül a filozófiáját hamisítva meg, az Isten és a Kárpát-haza szeretetére buzdítást kilúgozva, átírva belőle.
Emlékszem, hányszor hallottam otthon: a vállalati névadó ünnepségek csak a keresztelő még élő hagyományától akarják távol tartani az embereket, akiknek helyette mégis adni kell valamit. Valami hasonlót.
Emlékszem arra is, amikor még megdöbbentünk a kereskedelmi televíziók és rádiók ünnepromboló húsvéti kínálatán. Lassan-lassan aztán az is megszokottá vált sokaknak.
Hát, innen kell talpra állnunk. Aztán talpra állítanunk másokat is a magunk példájával. A magunk hitünkben megsokszorozódó erejével. Ahogyan Krisztus is harmadszor is felállt a kereszttel.
A nagypénteki keresztútjárók arca a templomban elmélyült volt és nyugodt.
Ezt a mély hitet és derűs nyugalmat kívánom magunknak Húsvét-követő hétköznapjainkra, mert keservesen nehéz úton járunk, de tudnunk kell, hogy a feltámadás ára a megfeszíttetés.
És kívánom még azt a belső örömöt, mely Józsa Judit, Korondról indult kerámiaszobrász húsvéti üdvözletéből sugárzik:
"A magyar néphagyomány szerint a családtagok azért fogyasztják el együtt a megszentelt húsvéti tojásokat, hogy ha valamikor eltévednének az életben, mindig eszükbe jusson, hogy kivel fogyasztották el a húsvéti ételeket, és mindig hazataláljanak."
Kívánom, hogy minden magyar család asztalára kerüljön e húsvéti tojásból, mert a család összetartó erejére, a családi fészek melegére és az onnan áradó szeretetre mindannyiunknak nagyon nagy szükségünk van!
Énekeljük együtt:
"E húsvéti ünnepkörbe',
Édes Jézus, szállj szívünkbe.
Te légy öröm-áldomásunk,
Életünk, föltámadásunk!"
Csűrös Csilla