Főmenü:
Összekapaszkodva
"Sokkal könnyebben jutok külföldi munkalehetőséghez magyar állampolgárként, na meg, hát, ha magyarnak születtem, miért ne legyen papírom is róla!" Inkább fiú még, mint fiatalember, aki ekként fogalmazza meg véleményét az állampolgársági kérvény beadásakor az okot firtató riporteri kérdésre.
"No, végre..!" - bólint jóváhagyólag kevésbeszédű székely barátom, s tanító édesapjára gondol, aki az impériumváltás után nem maradhatott a pályán. Ez a barátunk volt az, akinek szeme gyanúsan csillogott, idestova egy évtizede lassan, a magyarigazolvány átvételekor. Most már nem könnyezik, de azért nem sokat vár az igényléssel. Nyugat-Európában tanuló fiukat is könnyebben látogathatják majd így az asszonnyal...
Az öregeknek főként elégtétel és jóvátétel a magyar állampolgárság a rájuk mért megpróbáltatásokért. Melyeket nem ők kerestek, mégis őket érte a Kelet-Közép-Európában oly gyakran tótágast álló világrend miden kínja és keserve. Szájukra az élet, szívükbe a haza iránti vágy ütött pecsétet.
És most itt van, elvégeztetett: magyar állampolgárként élhetünk szerte e huzatos Kárpát-hazában. Ki praktikus, ki patetikus okokból, ki könnyes meghatottsággal, ki magától értetődő természetességgel válik hivatalosan is azon nemzet tagjává, hová születnie adatott.
Jól van ez így.
Jó, ha valaki érdemnek, jó, ha lehetőségnek, jó, ha ajándéknak, ha üzenetnek, gesztusnak vagy éppen szülőföldjébe gyökereztető folytonosságnak tekinti, ekként éli meg a magyar állampolgárság megszerzésének lehetőségét.
Többen nemcsak számszerűen leszünk tőle...
Ha létezik az összetartozásnak, a lelki együttrezdülésnek és egymásra találásnak, a határokon átívelő nemzetegyesítésnek valamiféle szimbóluma, nos, akkor az állampolgársági törvény mindennek megfelel. Régóta hiányzó, szilárd alap, mely új haza építését teszi lehetővé a régi falak között. Melyeket a Kárpátok karéja jelent.
Ez írás megjelenésekor - 2011. január 1. óta - már körülbelül húszezerrel többen vagyunk. Magyar állampolgárok - a Kárpát-medencében.
Csűrös Csilla