Főmenü:
Bizalmatlanul
"édes Hazám, fogadj szívedbe!" (József Attila)
"Majd meglátjuk, mi igaz belőle!" - legyint rezignáltan ismerősöm, az immáron tíz éve Budapesten élő és boldogulását kereső erdélyi fiatalember, amikor arról diskurálunk, valóban könnyű lesz-e minden magyarnak magyar állampolgárrá válnia január elsejétől.
Ez hát, a magyarázat!
Emlékszem, milyen könnytől csillogó szemmel vették át székelyudvarhelyi barátaink a "magyarigazolványt" annak idején. Ugyanők mélységes hallgatással válaszoltak idén a kettős állampolgárságról szóló törvény parlamenti elfogadását követő, üdvözlő sms-emre. Pedig a köztünk áramló szeretet töretlen... A hit törött el, a remény fakult meg, hogy nem csak és feltétlenül magára hagyatottságot, kettős hontalanságot jelent a kisebbségi lét, melybe, bár beleszületik az ember, de megpróbáltatásait elviselni magyarként csak tudatos vállalással lehet.
Így tesz a kárpátaljai Credo együttes is, melynek vezetője hosszú évek óta küzd ellenségességgel, közönnyel, bürokráciával, pénztelenséggel, hogy szerte a Kárpát-hazában hirdethessék magyar költők - megzenésített - szavaival: "...a haza nem eladó, /aranypénzre nem váltható/ Mert a haza te magad vagy! /Te magad vagy!" Ő meséli azt is, a választások után éledt a remény, udvariasabbak s főleg gyorsabbak lettek a határátkelők magyar határőrei - néhány hétig. Azóta ismét hosszú a sor, gyűlnek az út mentén a várakozók szemétkupacai, önkényurak a magyar határőrök, s ismét apátiába hullóban Kárpátalja magyarsága. Mely egyelőre azt sem tudja, Ukrajna kettős állampolgárságot tiltó törvénye miatt vaj'h hogyan válhatna hivatalosan is az anyanemzet tagjává...
A Credo ettől még, persze, teszi a dolgát.
Ismerősöm is folyamodik majd ismét a magyar állampolgárságért, jóllehet, tán azóta sem foglalkoztatja, mit is csinálnak, kik is azok az ombudsmanok. Merthogy néhány évvel ezelőtt azért utasították el az akkor már évek óta Magyarországon élő, magyar fiatalembert - hosszú hónapok kínkeserves utánajárásával, sok pénzzel beszerzett hivatalos papírjaival egyetemben -, mert megbukott az állampolgári és jogi ismeretek vizsgán. Nem tudta megmondani, kik azok az ombudsmanok. Azt mondták neki hivatalból felkent nemzettársai, nemzettársaink, hogy tanuljon még egy kicsit. A Kínából, Vietnamból, Afrikából érkezettek átmentek a vizsgán, hiszen jól felkészültek, még a Himnusz első versszakát is jól-rosszul eldadogták... A hivatal, azaz a Hivatal, azaz az anyaország lélektelen közönyét ez a fiatalember - és hányan még? - mindenesetre egy életre megtanulta. Csoda hát, hogy bizalmatlan?
Jövőre mégis újra megpróbálja. Mert azt szeretné, hogy - az ugyancsak Erdélyből áttelepült, ugyancsak román állampolgár - kedvese szíve alatt mocorgó magzatuk biztosan magyar állampolgárként jöhessen világra.
A hivatal miatt kellett a magyarigazolványról szóló döntés törvényi szintre emelése - mondja az Európai Néppárt egyik, második ciklusát töltő, fideszes képviselője. Az ellenálló magyar közigazgatás torkán egyszerűen nem lehetett másként lenyomni ezt a kérdést - magyarázza, csodálkozó tekintetemet látva.
Csodálkozni már fogok, de biztosan érzem:utolsó esélyünket nem játszhatjuk el! Hogyan is tehetnénk, hisz lám, a csonkolt ország végtagjaiban újra és újra felbuzog a vér: Nagyenyed kollégiumának ősi falai között ismét elindult a magyar pedagógusképzés! Kérve és várva az anyaország segítő figyelmét...
Áldjon, védjen, óvjon meg bennünket a magyarok Istene - most és mindörökké! Ámen.
Csűrös Csilla