Főmenü:
Hidegség üzenete
Ez a kalyiba nem az a kalyiba.
Itt a hegyoldalban elhelyezett víztároló kádból vezetett víz folyik a ház hátuljában kialakított zuhanyfülkék zuhanyrózsájából és fából ácsolt ágyra kerül az illatos szénával töltött "szalmazsák" és párna. Aki fázik, kaphat a hálózsákra plusz pokrócot is, és parányi, a szoba polcán elhelyezett tükör szolgálja az érkezők komfortérzését. Akik, bár tudják, hogy ez a kalyiba nem az a kalyiba, mégis Wass Albert funtinelli boszorkányának varázslatos világába szeretnének belekóstolni a Gyimesekben. Mert lábra kapott már itt is a "falusi turizmus", a gyimesi csángók szíveslátásával, méltóságukat őrző, őszinte kedvességgel fogadva a kedves vendéget.
A Gyimesközéplokkal összenőtt Hidegségpataka ugyanis - élni akar! Itt még mindig többen születnek évente, mit ahányan bevégzik földi pályájukat, és hitük, hagyományaik erejébe kapaszkodva küzdenek a globális világ erőszakos térhódítása ellen, a pap bácsiba vetett mélységes bizalommal.
Hidegségből patakon átgázolva, legelőket járva kaptatunk fölfelé, Györgyicéék kalyibájához, útközben odaköszönve a tavasz óta itt élő, legeltető szomszédos kalyiba - pontosabban a sajtkészítő helyiséggel egybeépült esztena - lakóinak.
Gyuri és Emma asszony mindenre gondolt. Mézes pálinkájuk remekül megágyaz a paszulylevesnek s a pörköltnek, mellé pedig pityókabort kínálnak. Mire elhinném, hogy krumpliból is lehet bort készíteni, mosolyogva világosítanak föl: a gyimesi zord éghajlaton szőlő ugyan meg nem terem, a Regáton túli románokkal cserélik borra a csángó pityókát. Fejhetünk tehenet, s ihatunk legott habos-langyos tejéből, elleshetjük Emma édesanyjától a tehéntejből készült sajt készítésének fortélyait, barátkozhatunk a házőrző kutyával és a majorsággal is, de a legfontosabbat mégis magányos kószálásától kapja a kalyiba alkalmi lakója. Mert megbabonáz a köröttünk élő, lüktető világ ezernyi hangból szőtt csöndje, zöldellő legelők, hegycsúcsok szabdalta horizont vonzza és emeli az ég felé a tekintetet, harapnivalóan erős a levegő, harmatos fű hajol el, mezei virágok bókolnak lábunk nyomán. Rabul ejt, fogva tart, útravalót ad e tiszta erkölcsű, keménységet, szívós kitartást és rengeteg munkát követelő hegyi világ...
Hidegség velem marad itthon, a bűzös-mocskos, forróságtól lihegő fővárosba visszatérve is: éles immár a különbség az igazán fontos és a lényegtelen dolgok között.
Jó ez így. Jó mosolyogva, és nem dühödten szemlélni a szegfűs erőlködést óriásplakátjaikon, sőt, szívesen rá is bólintok akár, milyen igaz az általuk választott - igaz, 2002 után a polgári sajtóban felbukkant - Petőfi-idézet! "Az idő igaz, s eldönti, ami nem az!"- hirdeti plakát, kevéssé árnyalt sugalmazással vörös alapon narancssárga kockába helyezve az utolsó három szót. Sokat próbált szocialistáink nem is sejtik tán, milyen önleleplezően árulkodó ez az állítás! Bizony, négynél is több évtized után az elmúlt nyolc év verejtékes igyekezetével sikerült bebizonyítaniuk hamisságukat... Ők is olyanok hát, mint a Bourbonok, kiknek elhíresült jellemzését ugyan ellenfelükre szeretnék aggatni, mégis óhatatlanul visszahullik rájuk ez a plakátjaikon virító sor is: "A Fidesz semmit sem tanult, és semmit sem felejtett." (Bár a plakáton a vesszőt nem sikerült kitenni a két tagmondat közé...) Ez hát, ennyi hát, manapság a szocialista mondanivaló.
Felejteni én sem akarok. Sem a rosszat, sem a jót, amiben részem volt életem során. Okulásomra szolgál mindkettő. Döntéseimet segíti. Hidegségből nézvést, Hidegségből érkezvén kiváltképp így érzi az ember...
Csűrös Csilla