Főmenü:
Az öröm ereje
"Csak a Fidesz meg az elsőáldozás! Április 11-én 9 óra!"
Juli lányom írta föl mindezt egy árkus papírra a választás estéjén, már lefekvéshez készülődvén, mintegy összegezve az aznapi fontos történéseket. Bizony, fontos történés mindkettő az ő, s a mi életünkben is! Az ünnep méltóságát és családi örömét a kétség és remény között ingadozó politikai izgalom árnyalta, s kis tízévesünk még a bizakodó öröm hitével tért nyugovóra.
Nem értesült a szégyenletes komédiáról, melyet az Országos Választási Bizottság művelt, ellopni akarva sokunk örömét. Nem élte át a szorongást, gyanakvást, melyet az ezerfejű, magát szabadnak és demokratának nevező hidra vélhetően, legújabb, reinkarnációjának, a média újsütetű kedvencének - nyilván sok jószándékú, gyanútlan szavazó voksát is megszerző - jó eredménye keltett bennünk, sokat próbált és átélt, idősebb generációkban. (Mondják, jövőre a betűszó már így módosul: Liberálisok Magyarországi Pártja...) Bárha tévednénk, s mégiscsak a liberalizmus eredeti, szabadelvű tartalma érvényesülne végre, az ország érdekében!
Nem érezte lánykánk az aggodalmat a nemzeti áttörést fogalmazó indulat, s a megkönnyebbülést a könnyes búcsú láttán.
Nem hallotta a leendő miniszterelnök fontos üzenetét sem, alázatról, szerénységről, összefogásról - mellyel csakazértis megoldhatjuk a gondjainkat! Hogy neki, nekik már kevesebb maradjon! Hogy ő és minden társa itthon maradjon, itthon akarjon, itthon tudjon boldogulni – természetesen a külföldi tanulmányok és tapasztalatszerzés lehetőségével is élve, ha úgy akarja! Ezért is fohászkodtam, Irgalmasság vasárnapján, fehérruhás Julink ünnepi szertartása során. És azért, hogy privát, megtartó kis örömeink közös és közösségi örömmé simulva teremtsenek harmóniát mindannyiunk számára.
Remélve azt is - teszem ma hozzá -, hogy nem mindig a megtért bárány lesz a legkedvesebb a nyájban... A betérőről már nem is beszélve! Juli az igazak álmát aludta, szájában az életében először ízlelt ostya - ő így mondta - jó ízével. Szívében a bűntelenség nyugalmával és a valahová tartozás boldog biztonságával. Hitében s gyökereiben egyszerre erősödvén. Akárcsak mi, felnőttek az örömbe torkolló virrasztás hosszú éjszakáján.
Az örömünket nem adjuk, s az elszántságunkat sem, tudom! Még egy nekirugaszkodás két hét múlva, s aztán gyürkőzés a feladatokkal. Annak biztos tudatával és hitével, hogy minden sikerülhet, ha együtt maradunk. Ha együtt - maradunk. Mert együtt: megmaradunk!
Csűrös Csilla