Főmenü:
Vallomás a télhez
Vessenek meg érte, de én szeretem! Szeretem ezt az igazi, kemény, "férfias telet". Gyönyörködve nézem a hótól roskadozó fákat, az esti lámpafényben aranysárgán csillogó utcákat, a város esztétikai sebeit jótékonyan befedő hótakarót, az erkélyekről csüngő jégcsapokat!
Még akkor is, ha tudom, szegény Édesanyám több napos szobafogságra kényszerül a hó fogságában. Akkor is, ha tudom, fűtésszámlám sárga csekkjének kézhez vételekor lefagy majd a mosoly az arcomról még a meleg lakásban is. Akkor is, amikor nyakig sós latyakban, a járdaszéli félméteres, fagyott hókupacokat kerülgetve vagy rajtuk átlábolva igyekszem legkisebbikemmel az iskolába. Akkor is, amikor kocsim csúszkál a letakarítatlan mellékutcákban, vagy BKV-járművekre várok a megállóban fagyoskodva. Szeretem a telet akkor is, ha egész életemben nyárimádónak vallottam s vallom magam!
Szeretem, mert könnyebb így elviselni minden nehézséget...
Szeretem, mert a gyönyörködés adta jó érzés velem marad csúszkálás-hótaposás közben is. Szeretem, mert nem akarok belefulladni sem a düh, sem a kétségbeesés, sem a lemondás bénító érzelmeibe.
Ezért szeretem a zseniális agysebész, dr Csókay András szeretetelvű szavait is. Még akkor is, ha nem mindig tudom elűzni magamtól a haragvó indulat negatív hullámait, kivált, ha például fővárosunknak a piedesztálról megdicsőülten lelépni szándékozó főpolgármesterére gondolok. Vezekelek érte, de bevallom, szívből remélem és kívánom, hogy, ha előbb nem is, legalább a "sánta kutyá"-val egyszerre érjék utol őt is nyakára tekeredő hazugságainak következményei, s minimumprogramként csúfos bukással, idő előtt végződjék húsz évnyi csúfos regnálása szegény, lepusztított, lerombolt, tönkretett Budapestünk élén.
A keresztényi könyörületet el nem vetve is hittel hiszem, hogy egy jól működő, mi több, egy működő társadalomban a Tízparancsolat törvényeinek érvényesülniük kell, az ellene vétőknek pedig bűnhődniük kell! Ez pedig a világi életben számonkérést jelent!
Vallom azt is, csak makulátlan vezetők teremthetnek rendet a romok felett! És ha ez utópia, akkor legalább a vétkest mindenkor azonnal érje utol a számonkérés, a bűnt a büntetés. Múlt és jelenbéli bűnökért egyaránt.
S hogy a jogos indulat ne csapjon át gyűlöletbe, a múltbéli megcsalattatás élménye általános kiábrándultságba, és a reménytelenség fásultságába, nos, ahhoz kellenek, ó, nagyon kellenek hitelüket őrző bölcseink csitító-buzdító szavai, higgadt elemzései - és ahhoz kell, igen, nagyon kell a magunk gyönyörködésre való hajlandósága, képessége is!
Fel a fejjel! Hát nem szépségesek a hó súlyától meghajló ágak, a jégcsapsorminta a párkányokon?
Csűrös Csilla