Főmenü:
Szép a magyar!
Csak ülök és nézek. Pontosabban - hallgatok. Hallgatom a véleményfirtató, megbeszélő műsorokhoz betelefonálókból felbugyborékoló indulatokat, a politikusokat, cselekedeteket, véleményeket becsmérlő, elítélő szavakat. Bőségesen kapnak belőle az - úgymond - mi oldalunkon állók is. Ki a gárdistákat és a Jobbikot ítéli el provokatív, a jobboldal esélyeit rontó megnyilvánulásai miatt, ki a Fideszt bírálja puhasága, erélytelensége vagy épp a Jobbik bírálata miatt.
Bőrömön érzem a szavakból sütő elkeseredettséget, a hét éve gyűlő, az egyes embert megnyomorító, a nemzetet megalázó, folyamatosan bomlasztó, kártékony és hazug hatalommal szembeni tehetetlen dühöt.
És közben látom magam előtt az e vélemények hallatára karosszékében elégedetten hátradűlő pártelnökasszonyt: most botoxra sincs szüksége, hogy elsimuljanak arcán a ráncok az örömtől, éberen villogó szemét is lehunyva, ajkán gunyoros-elégedett mosollyal élvezi pártja és a vele szövetséges, szabad és demokratikus ellenzék viszálykeltő hadműveleteinek teljes sikerét. Még egy kis kitartás - gondolhatja -, és szétveri magát a jobboldal már a választások előtt! És akkor már csak egy kis választási kortespálinka, könnyes fogadkozások, semmit érő, de a mindig létező hiszékenyeket mindig meggyőző ígéretek, néhány rutinos gyalázó szó a Főgonoszról, rettegtetés a legnagyobb ellenzéki párt patás ördöggé maszkírozott vezetőjétől - s ha a régi rómaiak "oszd meg és uralkodj!" elven alapuló hatalomgyakorlását teljes mértékben valóra váltani most talán mégsem lehet majd, a megosztás minden esetre tökéletesen sikerülni látszik...
És ettől - a valahai főcenzorasszony kaján mosolyától a célegyenesben egymást szapuló ellenfelei láttán - bizony, nagyon félek.
Legalább annyira, mintha - tán épp emiatt - elmaradna az elszámoltatás, a számonkérés lehetősége és szigora, elmaradna az ország hajójának 180 fokos fordulata, elmaradna az erkölcseiben lezüllesztett, gazdaságában porig rombolt, javaiból kifosztott, tönkretett szegény kis hazánk újjáépítése. Elmaradna az utolsó nagy lehetőség! Félek, nehogy ismét beteljesedjék rajtunk az örök magyar átok, félek, nehogy a viszály, a széthúzás üljön tort felettünk - mert akkor végünk!
Pedig közben értem én, hogyne érteném a feszülő-feszítő indulatokat, a sok-sok céltalan nekibuzdulás szülte kiábrándulást és elkeseredést, a sokszor valóban jogos bírálatokat - s azt is tudom, hogy akadnak a mi táborunkban is, akiknek el kell számolniuk a lelkiismeretükkel!
De ha e sok indulat nem alkotó energiává, közösen jobbító szándékú tettvággyá higgad, ha nem magunk és hazánk sorsát jó irányba mozdító cselekedetekben testesül meg, hanem gyűlölködéssé torzulva akadályozza az értelmes, józan építő munkát - akkor jaj, nekünk, és jó nekik! Ezt akarjuk?
Én inkább három királyfit - három királylányt kívánok minden ép, szép családba. Működő vasutat, postát és iskolát a falvaknak, földet a gazdáknak, értékükön becsült oktatókat és orvosokat. Kettősállampolgárrá fogadott nemzettársakat. Munkalehetőséget a dolgozni vágyóknak, tisztességes, egyértelmű és mindenkire vonatkozó törvényeket, büszke Kárpát-hazát - s a szárba szökkenő hitet mindenki lelkében: hogy a magyar ismét szép!
Fülemben cseng egy régi üzenet: "hiszek a szeretet és az összefogás erejében!"
Én még ma is hiszek benne...és a Gondviselésben.
Csűrös Csilla