Főmenü:
Fohász örömért
Ugye, Ön is őrizget a lelkében mosolyos-derűs, könnyesen boldog, szivárványosan szép élményeket, emlékeket, amelyekre olyan jólesik visszagondolni néha?! Amelyek élni, túlélni segítenek, hitet adnak és őriznek nehéz időkben is. Amelyektől váratlanul mosolyra húzódik a száj az utcán, és a járókelők csak furcsálkodva néznek, amelyektől napsütésesnek érezzük még a borús eget is, amelyek legyűrik a fásultságot, a közönyt, a csalódást és a kiábrándulást - melyektől élhetővé válik az életünk.
És életútján előbb-utóbb ki-ki eljut a felismeréshez. Nincs magányos öröm, nincs egyedüli boldogság. Az csak úgy létezhet, ha látom tükröződni, felragyogni a másik, a mások arcán is. Sőt, olyan nagyon lehet örülni a mások örömének is! Rég volt, de a piros-fehér-zöld zászlóba burkolódzva örömköröket futó, a nemzeti zászlót a célegyenesben kibontó, selymét a győzelmi dobogón szívéhez szorítva, lehunyt szemmel Himnuszt éneklő sportolók látványa belénk égett, akárcsak a tüntetések zászlóerdeje, jó hangulata - velünk marad, hogy eggyé legyünk himnusznyi, örömkönnycseppnyi időre akár.
Hogy erőt meríthessünk a mások erejéből, vert helyzeteket győzelemre fordító hitéből, a belülről vezérelt hit és a közösség egysége által megsokszorozódott akaraterőből - a magunk napi küzdelmeihez, kilátástalannak tűnő csatáihoz, a másokkal és önmagunkkal vívott harcokhoz.
Ha - és amíg - tudunk örömünkben és bánatunkban könnyezni,addig tudunk megbocsátani is, tudunk naponta újrakezdeni. Addig nem válik végérvényesen mosolytalanná az arcunk, dühödt-ingerültté a hangunk, sivatagossá a lelkünk. Hitünket megőrizve tán tisztánlátásunk is megmarad ebben az elbitangolt világban, mézes szavak és keserves tapasztalatok kontrasztját nap mint nap megélve.
"...mert úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér..." írtam József Attila sorait a minap esküvői jókívánság gyanánt, tán nem is tudatosan, csak a szavakkal szembesülvén megérezve mindennapi boldogságbetevőnk kínzó hiányát és vágyát.
Őrizzük, hát, nagyon meghitt, saját és közboldogság-pillanatainkat, hogy legyenek, hogy maradjanak tiszta érzelmeink, maradjon erőnk és hitünk a holnaphoz és a holnaputánhoz is!
Hogy tudjunk és akarjunk örülni mások örömének, sikerének, boldogságának, hogy a számonkérés jogos követelése közepette is megőrizzük higgadtságunkat - hogy tudjunk ünnepelni éppúgy, mint mások mellé állni a bajban.
Öröm és bánat. Ünnepek és hétköznapok. Az életünk.
Csűrös Csilla