Főmenü:
Hazám ifjúsága
"Lesz pénz - lesz öröm!
Ha a szüleim elutaznak egy hétre, és én egyedül maradok otthon, na, az a szabadság!
Tavaly fél liter kóla ömlött a kokárdámra!
Ilyenkor mindig kosztümben jönnek a gimnazista csajok!"
Valóban? Valóban ilyenek lennének, valóban így gondolkodnának a tarka ruhásnak, kokárdátlanítottnak ábrázolt márciusi ifjak? Forradalom, Petőfi, Caesar halála - valóban csak e néhány üres címszó számukra március tizenötödike? Pontosabban március tizenöt, ahogyan nem is egyszer elhangzott a Nemzeti Múzeum lépcsőiről az öt évvel ezelőtti állami ünnepségen.
Fájt a fülemnek e - tán nemcsak nyelvtani - hiba. S fáj, persze, nem csak ünnepi alkalmakkor, minden veszekedő szülők által elhanyagolt, értékek és eszmények híján felnövekvő, cinikussá és durva lelkűvé váló kis- és nagykamasz sorsa.
De valóban ilyen lenne "hazám ifjúsága"? Többségben tényleg ők, az ünnepen ekként bemutatottak, az ünnepről ekként vélekedők vannak ma már?
Nem akarom hinni!
Mint ahogyan azt sem, üres jelszavakkal átlényegítheti, megérintheti őket az ünnep igazi tartalma - ahogyan az elmúlt hat év állami ünnepségei ezt sugallni próbálták. Kiváltképp, ha - mint például 2004-ben - "svarc-gelb", fekete-sárga színekbe öltöztetett kamaszlány hirdeti meg a magyar forradalmat!
Valóban ilyen a modern, európai Magyarország? Ilyen lesz? Ilyen legyen? Ünnepein is a rosszat, a deheroizálót, a nyűgöt-nyomort kell felmutatni, képébe vágni? Hagyományait, szokásait megkérdőjelezni, semmibe venni, csak a mást, a másét dicsérni, százszor kiüresedett-kiüresített jelszavakkal lelkesíteni - s közben még haszonelvűbbé nevelni? Valóságshow hétköznap és ünnepnap egyaránt? Erkölcsi válság gazdasági válsággal lassan összeér...
Hogyan szeressük akkor, hogyan szeressük így magunkat? Hogyan legyünk büszkék jelkép-kokárdánkra, ha kólába áztatják legott? Hogyan higgyünk önmagunkban és értékeinkben, ha javainkkal együtt elveszik tőlünk hagyományaink megtartó erejét is?
Mit is mondott jó Dobó István, az egri vár viadalakor: "A vár ereje nem a falakban, hanem a védők lelkében vagyon..."
De idézhetek mai musicalből is akár, Kőmíves Kelemen szólt így társaihoz: "Nem lehet, nem lehet, higgyétek el, nem lehet, hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet!"
Öt éve immáron, hogy azt hittük, nincs lejjebb a nemzetrombolás útján... Mi minden történt azóta ebben a szép országban, nekünk szülőhazánkban, édes Istenem...?!
Csűrös Csilla