Főmenü:
Csakazértis hittel
"Háború van most a nagyvilágban, Isten sírja reszket a szent honban" - félelmetes aktualitással üzennek Vörösmarty szavai a XXI. század első évtizedének baljós nyitányaként, a sokat megélt és tapasztalt vén Európa kínálta régi-új társaságban.
Micsoda reményteljes örömmel, felhőtlen jókedvvel és boldog izgalommal fogadták elődeink a XIX.-XX. század fordulóját! És miféle iszonyatba, vérbe, kínba és megaláztatásba torkollt az a harsogó öröm a mögöttünk hagyott zivataros évszázadban!
És most? Ez az új eddig mi jót hozott? Békétlenség, baj, háborúk, katasztrófák, válság, vér és könny világ-és Európaszerte. Hogy is találjuk, hogy is találhatnánk lelkünk békéjét e csatazajban? Egyetlen faluvá zsugorodó világunkban nem szent már a templom sem, nemhogy az otthon vagy az iskola!
Az úgynevezett békében sem tudni, mit hoz a holnap. Lesz-e még munka és elegendő kereset, jut-e elég idő és lélekgyógyító öröm gyerekre, családra, emberi életre?
Élhetünk-e őszintén, szabadon, szereteten és biztonságban - ahogyan élni érdemes, ahogyan élni jó?!
Ahogyan élni szeretnénk mi mindannyian, honfi-és kontinenstársaink körében. Saját értékeinket megvallva, büszkén vállalva - a másét a felfedezés örömével meg- és elismerve.
Nem hagyva, hogy pártkatonák háborús attakja terelje akolba gondolatfosztott szegény magunk. Emberségünket a szeretet, hitvallásunkat az összefogás ereje segítse! Segítsen szembeszállni a ránk omló gyűlölettel, az acsargó megbélyegzéssel, a kirekesztés ellen küzdők kirekesztésével! Ez jelentsen orvosságot mákonyos szavak áfiuma ellen, ez segítsen szívós munkával dúlt hitekből, káromkodásból is katedrálist állítani! A szerelmet átvinni a túlsó partra...
Lesz-e elegendő hitünk és erőnk a Nagy László-i feladat végrehajtásához?
Kell, hogy legyen!
"Ha isten velünk, ki ellenünk?" - idézhetnénk régi korok nekifohászkodásait, de mondhatjuk úgy is: ha helyén van az eszünk és a szívünk, ki győzedelmeskedhetik felettünk? Legyen így! Így legyen!
Vagy ahogyan Babits Mihály fogalmazott majd száz év távolából: "...Pedig jónak kell lenni, mert ott künn zúg a háború, és csak, aki jó, / mondhatja: Én meg tudok halni, de van jogom élni is. Csak, aki jó, / közülünk legalább, barátaim, csak az tud lélekben maradni szabad és tenni még: az boldog."
Csűrös Csilla