Főmenü:
Mi lesz velünk?
Hubert gazda egyáltalán nem örült az Uniónak. Mármint hazája belépésének anno. Nem tudta, életképes marad-e 15-20 tehén tartásán alapuló tejgazdasága, mit hoz majd az erdőművelés, érdemes lesz-e ezután is falusi vendéglátással foglalkoznia?! E három pilléren nyugodott négy gyereket felnevelni, idős szülőket segíteni képes családi gazdasága a kis alsó-ausztriai faluban. Félt a sok papírmunkától, az elszabaduló áraktól, a sok bizonytalanságtól.
Hubert gazda talpon maradt, sőt, uniós hitelekből korszerűbbé tudta cserélni gépeit, de az Európai Unió hívéül azóta sem szegődött. Szidja a fölös és értelmetlen bürokráciát, a Brüsszel-központú irányítást, és igyekszik nem tudomást venni az őt körülvevő globális áradatról. A televízióban csak a sport, a híradó és legfőképp az időjárás-jelentés érdekli, való világát maga alakítja. Megelégszik azzal, hogy verejtékes napi munka árán, de szinten tartják, valamelyest gyarapítják is életüket. S ez az élet éppoly természetesen simul bele az évszázadokon át apáról-fiúra hagyományozódó életvitelbe, miként ő maga - akárcsak hajdan apja, nagyapja, szépapja tette - vasárnaponként tiroli bőrnadrágban és vaddisznósörtés kalapban jár misére, mely után jólesik a beszélgetés a gazdatársakkal a templom kapujában. És jólesik fújni a vadászkürtöt is a falu zenekarában különleges alkalmakkor, farsangkor szalagos fánkot enni, maskarásan járni a falu utcáit, húsvét előtt böjtölni, majd feltámadási körmeneten szívből énekelni az alleluját. S fia számítógépének is került hely a házban...
Hubert gazda és családja szilárd elveken és az élet változásaival komótosan lépést tartó szokásokon alapuló világában rend van. Rend van a fejében, az otthonában, amelyben él, a távolabbi rendetlenségekkel pedig igyekszik csak annyit foglalkozni, amennyit feltétlenül szükséges, amennyi ebből rátartozik. Mert a választásokon részt vesz, és véleménye is van a világ dolgairól.
Visszajáró vendégként megfordulva Hubert gazdánál, mindig is vonzott e rendből sugárzó erő, akár ha a szíveslátást jelképező saját főzésű pálinkájával kínált, akár ha végigsétáltam a sugárzóan tiszta, rendezett, tisztes jómódról árulkodó házak között a faluban. Ahol az új épület is a régihez illeszkedik, ahol színes fedelű kukákba gyűjtik külön a szemétfajtákat minden háznál, ahol mosolygós Grüss Gott-tal köszönt minden bolt minden alkalmazottja,ahányszor csak összeakad velem az áruk közti bóklászás közben, ahol a feszület a bankfiók avagy a söröző falán mindenki számára éppoly természetes, mint a pelenkás csecsemők és tolókocsis rokkantak jelenléte a falu uszodájában, és ahol...
Hat-hét éve még úgy éreztem, közeledünk. Elérhetőnek tűnt ez a nyugodt, munkán és kitartó szorgalmon alapuló, józan, békés, törekvő életmód. Elérhetőnek tűnt a mi életünkben is a harmónia megvalósítása.
Most?
Fényévnyi távolságban véltem magam s magunk Hubert gazdáéktól. Ideges, feszült, szorongó, mogorva, apatikus, piszkos és zűrzavaros közegből érkezőként hallgattam, figyeltem, szemlélődtem és tűnődtem fájdalmasan a Kárpátalján, Erdélyben, a Felvidéken és a Vajdaságban küszködő magyarokra is gondolván: mi lesz velünk...?
Csűrös Csilla