Főmenü:
"A kis Jézus megszületett..."
Olyan nehéz szép, emelkedett, ünnepi gondolatokat fogalmazni, ha az ember torkát szorítja a keserűség. A keserűség attól, ami van, s amit hozzá, róla hall, nap mint nap. A válságot megállítani kész államról, az igazságos elosztásról, a pénztárcaapasztó döntések álságos magyarázatáról, az anyaság öröme helyett a bölcsődéket éltető cinizmusról, a sorba be nem állók ellehetetlenítéséről, a közoktatás gyermekeim jövőjét veszélyeztető módszeres züllesztéséről, a határon túli nemzettársaimat érő megaláztatásokról, a kufárok és árulók tobzódásáról.
Nehéz, de kell mégis, az életben maradáshoz, az épeszű és éplelkű élet megéléséhez, a túléléshez. Mert a kufárokat is kiűzte Jézus a templomból. Ki kell hát űznünk a lélek templomából is a keserűséget, a gőzös indulatot, dühöt, haragot, bánatot és megvetést. Húsvétra váró, húsvétban bízó hittel kell örömmel, reménységgel, erővel töltekeznünk a Kisded születésekor. Mert az öröm csak a lazult, őt áhító, befogadó - görcseit oldott - lélekre száll, és időzik ott tartósan. Ínséges időkben a lélekbe költöző öröm a legnagyobb erőforrás, s mostanság ilyen időket élünk. Nagy a szükség - ímhol a segítség: megszületett a Megváltó, örvendezzünk! És ez több, más, igazabb üzenet, mint a béke, a szeretet, a család ünnepét zengő filléres híradás.
Örvendezzünk hát, akkor is, ha e hit még nem tudja átjárni teljes valónkat, ha csak valahol tartunk, ha el sem indultunk vagy épp, hogy elindultunk az úton. Mert a jó hír reménységet adhat minden jóra vágyó, tiszta léleknek. S azzá kell válnunk, hogy többek és jobbak legyünk, és készek a feladatra.
Mert igaz, most a lélek belső termeibe visszavonulva töltjük az ünnepi időt, de ideje van aztán a hétköznapoknak is. Öröm és szeretet átitatta lélekkel könnyebb állni a napi harcot, vértezettebben a fájdalmat, sértést, állhatatosabban a küzdelmet, hangzóbban lehet hirdetni a hitünk szerint valót.
Jóság síró vágya töltsön el bennünket - kérem Adyra gondolva Karácsony ünnepén, és akkor tán átélhetjük azt, amit ő Istennel örökké perlekedőn is átélt gyötretett életében:
"Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó íze van."
Legyen így! Így legyen.
Csűrös Csilla