Új idők 2007. 11. 22. - Örökségünk kötelez - Csűrös Csilla oldala

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Új idők 2007. 11. 22.


Versmondó verseny - Latinovits  hány"Ady"k?

Egy 12-13 éves kislány ne üzenjen haza. Legalábbis ne Wass Albert versével. Plakátversek plakátszövegével ugyanis nem tud mit kezdeni a nagy tiszteletű zsűri még nagyobb tiszteletnek örvendő színész - rendező elnöke.

Reményik Sándorral sem érdemes kalandozni, csillagfényt és tűzmeleget keresni a nagy magyar éjszakában  (Tetszik érteni: A NAAGY MAGYAAR éjszakában - ugye, milyen kimondhatatlan? - kacsint össze a diákok részére rendezett versmondóverseny jobbára szülőkből és versenyzőkből álló közönségével a hajdani SZDSZ-es honatya, aki mára már nem politikus, csupán színész), már legalábbis, ha elismerésre, helyezésre vágyik az ifjú versmondó.

Ha már mindenáron ilyen  nagy, magasztos hevület fűti, szavaljon Adyt - így szól a jó tanács - vagy Petőfit, őt például nagyon szereti az elnök úr, miként a versekben  úgy általában a játékosságot, mint legfőbb versérlelő élményt és mondandót. Ennek érdekében gyorsan kilúgozza az Egy gondolat bánt engemet c. versből a világszabadság iránti vonzalmat, marad  a kamaszos vágy nagy tettek elkövetésére és a dicső halálra.

Varró Danival pedig - mert ő már csak ilyen jó viszonyban van vele - például  akár szívesen össze is ismertetné a Borbála c. verset választó ifjat. Micsoda zseniális rájátszás Kosztolányi Ilona c. művére! - ujjong az elnöki elemző.

Márait szintén nem a Mennyből az angyal c. érzelgős verséért szeretjük - tudtuk meg az elnök úrtól a Karinthy Frigyes valahai otthonától nem messze szervezett versenyen - , drámái nagyon rosszak, regényei közt akad olvasható is,  de egyedül  Füves Könyve ajánlható jó szívvel a serdültebb ifjúságnak.

A jobbára szülő-gyermek összetételű közönség élvezettel hallgatja a szavalástechnikai jó tanácsokat, s közben tán eszébe sem jut elmerengeni azon, vajon helyezetlenül kellett volna-e hazakullognia Latinovits Zoltánnak  is, ha ezen zsűri kezében a döntés...

Ingerküszöbéhez viszont már nagyon is elérkezett a kódolt információ: ha gyermekének babért, elismerést, jutalmat remél, a világért se válasszon holmi magyarkodó költők művei közül. Erre a versenyre legalábbis.

Bár a Márait szavaló kislány sírva fakadt az értékelés hallatán, mondván, hogyan lehetséges, hogy ennyire nem érti a zsűri az '56-os forradalom jelentőségét - akadt azért biztató jelenség is.

Hiszen mi más, ha nem reményforrás, hogy az abszurd alanyi költő versét választó leányka sem lett díjazott. Pedig oly lelkesen szavalta a csattanót:

A tortából bezabálok, /Aztán egy jó nagyot hányok!

csécsé

    
 

 
Copyright 2015. All rights reserved.
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz