Főmenü:
Versmondó verseny - Latinovits hány"Ady"k?
Egy 12-13 éves kislány ne üzenjen haza. Legalábbis ne Wass Albert versével. Plakátversek plakátszövegével ugyanis nem tud mit kezdeni a nagy tiszteletű zsűri még nagyobb tiszteletnek örvendő színész - rendező elnöke.
Reményik Sándorral sem érdemes kalandozni, csillagfényt és tűzmeleget keresni a nagy magyar éjszakában (Tetszik érteni: A NAAGY MAGYAAR éjszakában - ugye, milyen kimondhatatlan? - kacsint össze a diákok részére rendezett versmondóverseny jobbára szülőkből és versenyzőkből álló közönségével a hajdani SZDSZ-es honatya, aki mára már nem politikus, csupán színész), már legalábbis, ha elismerésre, helyezésre vágyik az ifjú versmondó.
Ha már mindenáron ilyen nagy, magasztos hevület fűti, szavaljon Adyt - így szól a jó tanács - vagy Petőfit, őt például nagyon szereti az elnök úr, miként a versekben úgy általában a játékosságot, mint legfőbb versérlelő élményt és mondandót. Ennek érdekében gyorsan kilúgozza az Egy gondolat bánt engemet c. versből a világszabadság iránti vonzalmat, marad a kamaszos vágy nagy tettek elkövetésére és a dicső halálra.
Varró Danival pedig - mert ő már csak ilyen jó viszonyban van vele - például akár szívesen össze is ismertetné a Borbála c. verset választó ifjat. Micsoda zseniális rájátszás Kosztolányi Ilona c. művére! - ujjong az elnöki elemző.
Márait szintén nem a Mennyből az angyal c. érzelgős verséért szeretjük - tudtuk meg az elnök úrtól a Karinthy Frigyes valahai otthonától nem messze szervezett versenyen - , drámái nagyon rosszak, regényei közt akad olvasható is, de egyedül Füves Könyve ajánlható jó szívvel a serdültebb ifjúságnak.
A jobbára szülő-gyermek összetételű közönség élvezettel hallgatja a szavalástechnikai jó tanácsokat, s közben tán eszébe sem jut elmerengeni azon, vajon helyezetlenül kellett volna-e hazakullognia Latinovits Zoltánnak is, ha ezen zsűri kezében a döntés...
Ingerküszöbéhez viszont már nagyon is elérkezett a kódolt információ: ha gyermekének babért, elismerést, jutalmat remél, a világért se válasszon holmi magyarkodó költők művei közül. Erre a versenyre legalábbis.
Bár a Márait szavaló kislány sírva fakadt az értékelés hallatán, mondván, hogyan lehetséges, hogy ennyire nem érti a zsűri az '56-os forradalom jelentőségét - akadt azért biztató jelenség is.
Hiszen mi más, ha nem reményforrás, hogy az abszurd alanyi költő versét választó leányka sem lett díjazott. Pedig oly lelkesen szavalta a csattanót:
A tortából bezabálok, /Aztán egy jó nagyot hányok!
csécsé