Főmenü:
A hentesmester üzenete
Összefutott a nyál a számban, ahogyan a Nagykörút kereszteződésében a zöld jelzésre vártam. Előttem fehér furgon, oldalán nagy barna betűk hirdetik: Palatin Imre hentesmester húsüzlete, s alatta cím, természetesen.
Békebeli üzenet.
Jóízét tán nem is a hirdetett húsneműk felidézése keltette...
Béke van most is, tudom, tájfun és terror szabdalta világunknak ezen a fertályán, de ez az üzenet a múltból érkezett. Abból az igazi, békebeli világból, amikor értéke volt a míves emberi munkánk, amikor a mester nevét adta, sőt, büszkén jelölte nevével termékét, személytelen márka ,-védjegyek elődjeként. Amikor a kolbász, melyet boltjában a vevők jóízűen harapdáltak, még felidézte töltője szakértelmét,a cipő, a kalap, a kesztyű - bélésében készítője nevével volt érték igazán,akik selejtet nem adtak ki a kezükből. Sem ők, sem a többi kismester, valóban mestere szakmájának, munkájának, nevével hitelesítve-hirdetve azt.
Emberibb világ volt az, bár intimitásában szűkösebb, kevesebb világra látással bíró, tudom.
Ám mind gyakrabban gondolom, tán nem is lenne baj, ha újra emberibb léptékkel élhetnénk életünket, ha a vásárolt áru nem csak a "Made in EU" üzenetet hordozná, ha lenne idő, s persze, pénz is hozzá, elegendő, néha kisvendéglőkben, jófajta kiskorcsmákban múlatni az időt, megbeszélni tegnapi színházi előadást és a színészek-színésznők viselt dolgait hozzá, igazi moziban filmet nézni, könyvet sem a tévé képernyőjén olvasni.
Krúdys nosztalgiáimat a mai ifjak tán már alig is értik, de hogy a személyesség hiányát e kitágult-felgyorsult világban - még a folytonos pörgés közepette is - érzik, még ha nem is tudatosan, abban szinte bizonyos vagyok.
Palatin Imre - legyen bárki is - megérzett ebből valamit itt, a XXI.sz. kezdetén.
És ezt érzik, érzik ezt a nemzetközi pörgés egyik fellegvárában, az ízig-vérig multikulturális Londonban is. Ahol ugyan mostanában már több a családjával a füvön sziesztázó, fekete lepelbe burkolózott asszony a Hyde Park vasárnapi forgatagában, mint a hagyományos brit családanya, ám az önjelölt szónokok éppúgy megtartják rögtönzött dobogóra pattanva kiselőadásaikat, mint száz évvel ezelőtt. A taxik modernségükben is a régi, fekete, domború orrú, jellegzetesen londoni járgányokat formázzák, a City hivatalnokai számára éppúgy íratlanul is kötelező a fekete öltöny-fehér ing - nyakkendő, az elmaradhatatlan, hosszú, kampós, fekete esernyővel, mint a bankvilág, legfeljebb a cilinder került a szekrény mélyére.
Az emeletes piros buszok is békésen megférnek földszintes társaikkal. A megállókban ugyan már nem állnak sorban a várakozók, mint akár 20 éve is még, Londonban legalábbis már nem, de nem is tapodják azért egymást a felszálláskor, igaz, nem is 20 perc múlva érkezik a következő járat.
Öntudatos nyugalom szövi át a világváros lüktetését, barátságos tartózkodás egymással és a bárhonnan érkezett idegennel szemben. Udvariasság, belülről fakadó rend és fegyelmezettség, polgári öntudat ötvözetében egy szerethető világ képzetével ajándékozza meg az oda látogatót.
Ahol saját nemzeti összetartozásukat sem fehér papíron, vörös betűkkel és kék képekkel bizonygatják.
Más világ. És ha megérted-megérzed másságát, másolni sem kell. Nem is szabad!
Palatin Imre hentesmester járt-e valaha Londonban?
Csűrös Csilla