Főmenü:
A szünetben "szüneteljen" a tanulás is!
Bízvást kijelenthetjük: gyermekeink életében a legértékesebb idő - a szünidő! Az lehet, lehetne legalábbis, ha azzá tesszük. Mégis, talán éppen ezt az időszakot a legnehezebb értékes tartalommal megtölteni. Sikerül-e, sikerülhet-e, avagy hogyan tehetjük valóban értékessé és emlékezetes élménnyé a nyári szünet két és fél hónapját számukra? Vekerdy Tamás pszichológus máris visszakérdez:
- Attól függ, mit tekintünk értékes tartalomnak?! Legelőször ugyanis azt kell leszögeznünk, hogy a pedagógusnak semmi dolga ne legyen nyáron a gyerekekkel, már ami a gyakoroltatást, a tanulást illeti. A szülő se hallgasson a nagyszülői sugallatra a nyári gyakorlással kapcsolatban!
Régi, sokszorosan beigazolódott tapasztalat, hogy a szünetben "szünetelő" gyermek látszólag úgy kerül vissza szeptemberben az iskolába, mintha minden elfelejtett volna, ám tudása hamar feleleveníthető újra, ráadásul vidám, jókedvű, kipihent gyermekként tölti az őszi hónapokat az iskolapadban, míg a szünetben tanulnivalóval nyaggatott társa szeptemberben még jól teljesít, ám sokkal hamarabb kifárad, mint a többiek, akiken csak decemberre mutatkoznak a fáradtság jelei.
Egyszóval sem házi feladatot, sem semmiféle egyéb leckét, feladatot ne adjunk a gyereknek a szünidőre. Tanuláspszichológiai tény - bár mindmáig nem igazán akarjuk tudomásul venni -, hogy az igazán fontos dolgokat akkor tanuljuk meg, amikor nem csináljuk, illetve alvás közben. Mégpedig nem a mélyalvás, hanem az álmodás fázisában dolgozzuk fel, építjük be, rendezzük személyiségünk részévé a tanultakat.
- Kötelező olvasmányt sem javasol tehát feladni nyári olvasnivalóként?
- Arany János mondta idős korában, amikor megtudta, hogy a Toldi kötelező olvasmány lesz, hogy "Úristen, ezentúl magyar ember nem fogja élvezettel olvasni!" De tréfán kívül, a kötelező olvasmányokat már előbb, akár a szülővel együtt érdemes elolvasni, nem pedig muszáj-jelleggel. A "kötelező" ugyanis mindig ellenállást, elutasítást szül. Az viszont igenis, nagyon fontos, hogy a szülő minél többet olvasson fel a gyermekének, jóval többet, mint év közben! Erre a nyár lazább ritmusa kiválóan alkalmas: a kinti hőség elől hűs, besötétített szobába menekülve a téli estékhez hasonló intim hangulat teremthető meg. A felolvasásélmény ugyanis nagyon fontos: tápláló, feldolgozó élményt ad, szemben a tévével vagy a számítógép monitorával. Azok ugyanis leállítják - nemcsak a mozgást, ami szintén nagy baj örökmozgó gyerekeink számára, hanem - a belső képteremtést is! A pszichológia elaborációnak, feldolgozásnak hívja a belső képalkotást, melyben feldolgozzuk félelmeinket, szorongásainkat, düheinket, vágyainkat, tapasztalatainkat. A képernyő külső képe leállítja a belső képalkotást. A gyerek tehát testileg-lelkileg "blokkolt" állapotban van, nincs mozgás, duzzad az aktivitás, nincs feldolgozás - s mindez előbb-utóbb agresszióban robban.
- A tanév vége előtt mikor jelentkeznek az első, kifáradásra utaló jelek, mikor kezdenek el a gyerekek "visszaszámolni", a szünetre várva lazulni, lazítani?
- Sokan már márciusban is eléggé fáradtak, áprilisra, főleg májusra pedig már nagyon kimerült a legtöbb gyerek. A jó pedagógus, a gyerekre figyelő szülő ezt számításba veszi, szem előtt tartja.
A nyári szünidőben két dologra figyeljünk. Egyrészt oldottan, lazán pihenjünk! Engedjünk például a reggeli heverészés csábításának, ha úgy kívánja a gyerek. No, és nem kell a tanév közbenihez hasonló szoros beosztással, például percre szabályos étkezési renddel élni. Menjünk kirándulni, biciklizni, csináljunk az eddigi napirendtől eltérő programokat! Másrészt viszont - még ha ez első hallásra ellentmondásnak tűnik is! - feltétlenül legyen ritmusa a nyári napoknak, mert csak a jól tagolt ritmusú nap pihentet. Az elfolyó napok egymásutánja egyáltalán nem pihentető, sőt, nagyon is fárasztó.
- Mennyi és milyen típusú pihenésre van szükségük gyerekeinknek?
- Az aktív és passzív pihenés helyes aránya és váltogatása nagyon fontos, bár gyorsan hozzáteszem: gyermekeink - és így igényeik is - roppant különbözőek. Vagyis: ne üldözzük őket a saját ötleteinkkel! Sokféle gyermek van sokféle szenvedéllyel, aminek épp ilyenkor kell és lehet teret adni. Ha a gyerekünk utál biciklizni, ellenben örömmel játszik otthon a játékaival, vagy szívesen olvas inkább, akkor ne akarjunk mindenáron kerékpártúrára menni vele!
- No, és ha egész nap csak a számítógép előtt ülne?
- Én a számítógépezést kamaszkorig csak nagyon korlátozottan engedélyezném! Legfeljebb húsz percet naponta. És akkor is nagyon fontos, hogy mit csinál a gyerekem! Ha csak rajzolgat, pötyög a gépen, az nem baj, de a nagyszülőktől kapott számítógépes játékot például már biztosan nem adnám oda... Ilyenkor a legnagyobb ugyanis a függőség kialakulásának veszélye! A kamasz már ebben is: szabad (kellene, hogy legyen). Különben az örök vitának és a családi rossz hangulatnak ágyazunk meg.
- Ebből a szempontból milyen szerepet játszanak a táborok? Annyiféle van ma már... Hogyan tudunk eligazodni köztük? És melyik a legmegfelelőbb? A kreativitást előtérbe helyező, a "tanulós", a sport- vagy a természetjáró táborok?
- Kétségtelen, vannak jó és vannak rossz táborok! És ez sajnos, sokszor csak menet közben derül ki. Menjen a gyerek mindenféle kreatív és érdekes táborba, nyelvtanulósba is akár, ha a szülő pénztárcája megengedi, de csakis akkor, ha kedve van hozzá! Ilyenkor fontos, hogy maga a gyerek mit akar, mit szeretne. Vonatkozik ez a nagyszülőknél való nyaralásra is. Illetve, természetesen rá is beszélheti őt valamire a szülő, de csakis azzal a feltétellel, hogy ha mégis haza akar jönni, akkor jöhessen, akkor én, a szülő, mindenképpen megteremtem ennek a módját. Nagyon fontos, hogy a gyerek mindig, minden körülmények között - legyen szó iskolai vagy szünidős napokról - azt érezze, a szülei mellette, mögötte állnak, a külvilággal szemben megvédik őt, akkor is, ha esetleg nem értenek egyet vele valamiben, ezt majd külön elintézik vele!
- Vonatkozik ez a nyári diákmunkára is?
- A nyári munkát én nem erőltetném, de ha gyerek keresni akar, hogy megvehessen magának valamit, akkor hadd menjen! Persze, az egész nyarat lehetőleg ne dolgozza végig...
- Gyakorló szülőként is mondom: a nyári szünet legnagyobb dilemmája, hogy ilyenkor tudnánk a legtöbb hasznos időt együtt tölteni a gyerekeinkkel, ám a nyári szabadság ideje jóval végesebb, mint a szünidőé. Azaz épp olyankor töltenek sok időt, olykor heteket is távol a családtól, sokszor otthon épp csak átutazóban időzve gyermekeink, amikor a legnagyobb élmény és érték lehetne a családdal együtt töltött idő…
- Ez igaz, de itt is lehet váltogatni az együtt és a külön töltött időt. Az biztos, hogy a gyerekeinkkel együtt lenni nyáron – nagyon fontos! Kivehetik a szülők csúsztatva is a szabadságukat, persze úgy, hogy átfedéssel legyen közös nyaralás is benne! Érdemes igénybe venne a barátok, a szomszédok segítségét, cseregyerekként küldve-fogadva a gyerekeket. És azért azt se feledjük el, a boldog családi együttlét feltétele, hogy néha azért "meg kell tőlük szabadulni", hiszen a gyerekeink "kiszívják a vérünket", leszívják az energiáinkat, vagyis nekünk is szükségünk van a regenerálódásra - éppen az ő - illetve a család jó működése érdekében!
- Egy jól működő család az eredményes, fölösleges feszültségektől mentes tanév záloga is. Hogyan kezdjük - bármilyen messzinek látszik még! - az új tanévet? Készüljünk rá már a nyár végén, vagy elég, ha a Balatonból, a strand medencéjéből kimászva ül vissza gyermekünk az iskolapadba? Hogyan tudunk a legjobban segíteni neki, hogy minél zökkenő-mentesebben lendüljön vissza a tanulás világába?
- Nem kell készülni rá semmiképpen, főleg nem görcsösen, stresszel telítve! Jó lenne, ha az iskola nyugodt, türelmes, elfogadó lenne, az otthoni háttér pedig sugallja azt: én mindig megvédlek, de az iskola a te dolgod! Mindig segítsünk a gyermekünknek, ha kell, ha ő maga kéri, de soha ne abajgassuk, ne ellenőrizzük állandóan, ne hasonlítgassuk másokhoz, különben tizenkét évnyi pokolban lesz részünk! Neki és nekünk is...
A gyerek biztonságérzetének, az őt szerető, be- és elfogadó, harmonikus közegnek a megteremtése - ez a legfontosabb, és ez egyformán fontos a tanévben és a nyári szünidőben is!
Csűrös Csilla