Főmenü:
A repülés boldogsága - Oberfrank Pál
"Defektet kapott a kereke? Adja ide a kulcsot, gyorsan megcsinálom! Hol áll?" - kérdezi olyan természetességgel, mintha nem most találkoznánk először. Mintha az üzletember-színész számára mi sem lenne magától értetődőbb, mint az őt meginterjúvoló újságíró ügyes-bajos dolgait intézni. Lám csak, a gyakorlatban is működik a honlapján olvasható üzenet: "A legfőbb parancs a szeretet parancsa. Adni kell, önzetlenül. Korlátlanul. Ezen igyekszem. Nagyon nehéz."
A délelőtti napfény bemosolyog a Pilinszky Irodalmi Kávéház hatalmas ablakain. Megcirógatja a sarokban kávézó-sütiző párt, belelapoz a magukat kínáló újságokba, folyóiratokba. Körbeszalad a galérián, a polcok könyvein, a költők mellszobrain, a falon függő festményeken, fényképeken, de jut belőle a mi asztalunkhoz is.
Oberfrank Pál éppen a kérdésemen töpreng, hiszen mostani szerepe nehezen fogható Moliére Képzelt betegének Angyalkát imádó Cléante-jához, a Padlás Rádiósához, Shakespeare Don Johnjához, vagy éppen a Sacra Corona filmbéli Géza királyéhoz.
- Miért is vágtam bele a "Pilinszkybe"? Mert ez végre az én választásom a színházi rabszolgasággal szemben. De csak a Vígszínházat hagytam el. A szerepeimet nem. Alapvetően hűséges típus vagyok. Mégis megelégeltem, hogy mindig mások döntsenek helyettem, rólam. "Amit rád osztanak, azt a társulatban el kell vállalnod!" - idézi a sokszor hallott mondatot. - Szabadúszóként válogathatok, itt a kávéházban pedig az enyém a know-how, amit csak én tudok. Kamatoztathatom a Külker Főiskola angol-francia szakán szerzett ismereteimet is. De ez csak az egyik ok! - mosoly fut át borostás arcán.
- Tehát nem csak az üzlet?
- Én hinni akarom, hogy sokak lelke mélyén él még a "horgolt terítők világa". Hogy sokakat tölt el kínzó hiányérzettel ez az őrült rohanás és zűrzavar, amiben élünk. Szeretnék régimódian, tradicionális értékekkel élni. Akik szintén így gondolkoznak, nos, azok számára kapaszkodó ez a kávéház, amely egyszerre hivatott szolgálni a test és a lélek harmóniáját. Teával, kávéval, jóféle borokkal, könnyű falatokkal éppúgy várjuk a vendégeket, mint esti programokkal: táncház, filmklub, komoly-, és könnyűzenei estek, irodalmi műsorok.
Nyárra olyan színházi vacsorákat álmodtam, amelyeken Shakespeare-t, Goldonit "szolgálnak fel" kollégáim, szerkesztett változatban, angolul és franciául a játékteret körbeülő vendégeknek. Aztán lesznek idegen nyelven magyar irodalmi estek is, Kéri Kittyvel, Pindroch Csabával és másokkal, hogy a gyönyörű magyar versek a külföldiek lelkét is megérintsék. És ha most valaki ezeket a gondolatokat repülés közben olvassa, hátha leszállás után kíváncsi lesz arra, hogy mi is zajlik egy szép júliusi estén Budapest szívében, a Pilinszky Caféban!
- A repülés boldogságát - amire önvallomása szerint egész életében vágyik - a valóságban is megízlelte már!? Hová emelné most a szíve, a világ mely pontján lenne most legszívesebben?
- Idén nyáron Erdélybe utazunk a családommal. Látja, a lányaim miatt nagy a lelkiismeret-furdalásom! 12, 14 évesek, és sokkal kevesebb időt töltök velük, mint szeretném. Pedig érzem, nekik is nagy szükségük lenne rám! A feleségem, Juhász Róza is színésznő, így elég hullámzó az életritmusunk. Alig várom, hogy együtt fedezzük fel Erdélyország szépségeit! Persze, addig még Móricz Erdély trilógiáját, Kós Károly könyveit is jó lenne föllapozni. No, és vágyom a tengerhez is: általában Horvátországig szoktunk eljutni a családdal. Szívesen lennék újra Írországban! Dublinban a Vígszínházzal jártam, és lenyűgözött a "zöld ország" a maga természeti szépségeivel, kedves embereivel.
Írország a végtelen szabadság érzésével ajándékozott meg.
- Semmiféle Könnyű Esti Sértés-re ne számítsunk tehát?
- Ó, a színészzenekar? A szívem csücske! Fellépek velük, ha sikerül egyeztetnünk, akár itt, a Pilinszky Caféban is. Bár Péter öcsém "a muzsikus", azért a másik három fivér - az orvos, a mérnök és a színész - is örökölt egy kis zenei tehetséget. Persze, fellépek majd a Nagykovácsi Nemzeti Színházban is, hiszen a nyári előadásoknak mindig olyan jó a hangulatuk!
- Soha nem fárad el?
- Bizony, néha eszembe jut, mire ez a nagy rohanás?! Van értelme? Tudja, mit szeretnék most éppen? Otthon, a karosszékben, felrakott lábbal verset olvasni: Radnóti Bori noteszét, Kosztolányitól a Hajnali részegséget.
- Az Ön lényéből úgy sugárzik a nyugalom, hogy közben azt érzem, valamiféle folyamatos belső utazáson vesz részt. Ezt megteremtik, persze, egy színész számára a szerepei is, mégis, mintha a beszélgetésünkkel párhuzamosan egy belső monológ is zajlana Oberfrank Pálban!
- Olyan könnyű rossz válaszokat adni ebben a frusztrált, békétlen világban! - mondja, miközben a mindig tekintetembe kapcsolódó pillantása most talán messzebbre réved. - Néha egy-egy rossz monológ is elindul bennem, amitől szenvedek, mert tudom, valójában nem ilyen vagyok. Eldöntöttem, hogy "megálljt" parancsolok ezeknek, és mindent megteszek azért, hogy összekapaszkodjunk, megtaláljuk és segítsük egymást. Induljon el a párbeszéd - és ez már a repülés boldogsága és biztonsága -, amire vágyom. Otthonról és a piarista gimnáziumból is ezt az útravalót hoztam.
Vagy ahogyan a kávéházunk névadója, az életével és művészetével bizonyítottan hiteles Pilinszky János mondta, nem a szárnycsapás, hanem az ívelés a fontos. Átutazunk ezen a csillagrendszeren. Életünk mozgólépcsőjén kapaszkodva igazán kár a nekünk rendelt rövid időt semmi emberként eltöltenünk!
Higgye el, ha az ember megpróbál becsületesen élni, a Jóisten megadja hozzá a muníciót is! Ennyire egyszerű...
Csűrös Csilla