Főmenü:
"Magyarország a világnak is érdeke!"
Szöveg: Csűrös Csilla
- Ez a dolgozószobám! Nyolc éve már, hogy nincs másik...- kínál hellyel az elegáns szálloda kávézójában, derűsen mosolyogva a tény abszurditásán. Tényleg, legalábbis szokatlan, hogy számos játékfilmmel, ötszáznál is több dokumentumfilmmel, televíziós sorozattal a háta mögött Vitézy László, a tavasszal 70. születésnapján köszöntött rendező, operatőr és producer itt intézze ügyes-bajos dolgait. De szemmel láthatóan nem zavartatja magát ettől, inkább az üvegpohárban érkező, fehér-barna rétegződésű spanyol kávé vizuális élményét méltatja. Ezért az élményért issza ezt mindig.
Mellette a széken száradni terített fürdőnadrág.
- Minden reggel itt kezdi a napot?
- Itt úszom minden reggel. Utána bevonulok a konditerembe vagy valamelyik sarokban társalgok az "ellenfeleimmel". Persze, nem igazából ellenfelek ők, csak másképp látják a világot, mint én. Ez nem baj, sőt! Jókat vitatkozunk. Szerintem sürgős átalakításra van szüksége ennek az országnak. Meg kell szoknunk a gyors döntéseket, nem szerethetjük többé a langyos vizet! Magyarország elszokott a minőségi termeléstől, ráadásul sokan állami pénzen akarnak magánkarriert csinálni. A fiatalokat szeretném helyzetbe hozni.
Eddigi lemaradásunk, pusztulásunk ellenszere a változtatni vágyók nagy száma, akikben már megszületett az undor az eddigi, a titkosság aljasságával, pletykákkal és inszinuációkkal operáló, korrupt világgal szemben, s akikben jelen van a tisztesség készsége is. Ki kell bírnunk az ellenpolitizálás nyomását, mert vissza kell szereznünk a nemzet becsületét, vissza kell adnunk öntudatát. Kultúrát kell teremtenünk. A feladatokat a helyzet jelöli ki: a vacsoracsaták, kibeszélőshow-k bulvárterrorjával szemben olyan morális és ízlésbeli tömegkommunikációt kell létrehozni, amely értékteremtő, magyar kulturális szemlélethez vezet minket vissza. És ehhez a múlt pontos számbavétele, az emlékezés is nagyon fontos. Eötvös József mondta, hogy a feledékenységbe, a történelem hanyag kezelésébe beleszürkül, jelentéktelenné válik a nemzet. Ezt nem szabad hagynunk! Kennedy pedig úgy fogalmazott: meg kell bocsájtani, de a bűnösök nevét nem szabad elfelejteni.
Nagyon kellenének újra a megszűnt filmes műhelyek, és az olyan jól szerkesztett, művészi dokumentumfilmek, játékfilmek, sorozatok, amelyek igazi értékek. Amelyek képesek katartikusan hatni, mert csak érzelmi úton lehetséges a magyar népnek a minimálisan szükséges öntudatot visszaadni. Ez nagy kihívás, de az ésszerűség is ezt diktálja.
- Ön ezen, ezért dolgozott egész életében. Észre és érzelmekre egyszerre hatni tudó és akaró filmekkel mutatta meg a szocialista rendszer minden embernyomorító fonákságát, hazugságát. Az emberarc mögötti embertelenség leleplezése és a változtatni akarás ütött pecsétet minden munkájára.
- Azt szoktam tréfásan mondani, hogy az ő pénzükön csináltam filmeket ellenük. A Móricz-novellák módszerével láttattuk a világot. Én egyébként soha nem tettem mást, mint vártam, aztán megragadtam a kínálkozó lehetőséget, és éltem vele. Talán nem is szerencse volt ez egyszerűen, hanem isteni segítség. Igyekeztek is elhallgattatni, ellehetetleníteni, de lám, előbb-utóbb minden előjön és hatni kezd, amibe munkát fektetett az ember. A Biszku-sorozatomat százezrek nézik a televízióban szombat délutánonként. Vagy nemrég vetítette a Duna Tv a Vörösföld c. művemet. Keserű elégtétel számomra, hogy most láthatják, megérthetik az emberek: kísértetiesen hasonló a helyzet a vörösiszap-katasztrófa kapcsán, mint hajdan, amikor a bauxitlelőhely felfedezése miatt faludózerolásra került sor. Régesrégi probléma ez, a szocializmus után most a privatizáció mohóságának következménye. Megrendeztük Pécsett a Cinefestet "Íme, a szocializmus!" címmel. Tizenhét, a szocializmus idején készült filmet mutattunk be. Meggyőződésem, hogy Magyarország a világnak is érdeke! Mit tudunk mi adni Európának? Egy dolgot biztosan. Átadhatjuk a szocializmus alatti tapasztalatainkat, hogy micsoda pusztító erőt jelentett ez Magyarországon, milyen küzdelem folyt azért, hogy megváltozzék a világ, és soha ne fordulhasson elő ilyesmi még egyszer! Mi most a feladat? Magyarország gyönyörű! Be kell mutatni a Kárpát-medence gyönyörű tájait, a nagyszerű, küzdeni képes embereket, és a ránk leselkedő veszélyeket is.
- Úgy érzem, Ön olyan állapotban van most, beszélgetésünkkor, mint az a paripa, amelyik már érzi a közelgő verseny izgalmát, feszültségét, de még nem áll a startgépben...
- Új elitre van szükségünk, új, szellemileg mértékadó médiatörvényre. Attól várom, hogy új, szakmai szempontok érvényesüljenek végre. Muszáj, hogy optimista legyek, nem is magam, hanem a fiatalok miatt.
- A Parker töltőtoll történetét nem viszi filmre?
- Hát, ezt meg honnan tudja? Egyébként rájöttem, nem is Parker volt, hanem Mont Blanc... Amikor apám papírüzletét államosították, az átadás-átvétel végén az egyik rekviráló a távozó apám után szólt. Ő - arcán reménykedő, zavart félmosollyal - visszafordult, gondolván, hátha mégis, legalább alkalmazott maradhat a saját üzletében?! De nem, csak a mellényzsebéből kikandikáló tollat húzta ki és tette zsebre a hang tulajdonosa. Érik már az új filmem terve. A címe az lesz: A fordulat éve. Arról a '46-48 közötti időszakról akarok forgatni, amikor szovjet mintára kirabolták az országot. Az utolsó lóig, cséplőgépig mindent elvettek, ami magántulajdon volt. Akkor roppant meg az ország.
De ha olvasta a töltőtollról szóló emlékemet, akkor azt is tudja, szeretem az irodalmat. Észrevette, hogy nálunk a filozófusok szerepét is a költők, írók vették át? Vissza kell fordulnunk - persze, korszerűen - az ő értékeikhez. Ady és József Attila mellett Sinka István a legkedvesebb költőm. Az ő versbéli Ábránykája ezeréves álomból ébredve körülnéz, áll-e még az ország?
Én mélységesen hiszek abban, hogy lesz még Magyarország!