Főmenü:
Kárpátalja visszavár
Árpádnak és vezéreinek bizonyosan tetszett a táj, amely a Vereckei-hágón átkelve fogadta őket. Nem csoda, hiszen a Kárpátok katonai védelmet is nyújtó karéjában megbúvó terület változatos szépsége - bővízű folyók és patakok, erdők borította hegyek, dús növényzetű síkvidék - ma is rabul ejti az arra járót. Lépten-nyomon múltunk emlékjeleire bukkanva, a magyar történelem és kultúra eleven jelenvalóságát megélve szembesülhetünk a jelen fájdalmasan roncsoló szegénységével, amely mégis lélekmeleg, jó ízeket kínáló vendégszeretettel, példamutató hagyományőrzéssel párosul - Kárpátalján. Néhány napos kirándulással felejthetetlen élmények részesévé váltam magam is.
Vérke-parti portyák
Nyíregyházától Beregsurányon át visz az út Beregszászra, a kétszázhúszezres kárpátaljai magyarság "fővárosába". A jobbára felújításra szoruló, barokk, klasszicista, eklektikus stílusú épületek rendezett városképet alkotva invitálnak sétára a Vérke patak mentén. A jobb parton, a II. Rákóczi Ferenc téren álló neogótikus plébániatemplom - a legenda szerint az ott legeltető pásztorfiú emeltette az állatai által kitúrt kincsből - előtt bontotta ki Esze Tamás a Rákóczi szabadságharc zászlaját. Az eseményt emléktábla örökíti meg, akárcsak Széchenyi István emlékét az egykori Kaszinó - ma Arany páva étterem - kerámiabetétes, változatos ornamentikájú, szecessziós szépségű épületének falán. Megfordult itt Móricz, Kosztolányi, a ház előtt pedig Petőfi Sándor szobra fogadja - az éhes vendéget.
Hol nem járt Petőfi?
Az ifjú költő - ki tán nem is élt annyit, ahány fogadóban meghált az emléktáblák tanúsága szerint - országjárása során természetesen aludt egy éjszakányit Beregszászon is. Mégpedig a Kossuth téri, hajdani Oroszlán Szállóban, melynek sarkán ma Illyés Gyula mellszobra mutatja az utat az elképesztően nehéz körülmények között is hősiesen kitartó, új és új bemutatókkal jelentkező Illyés Gyula Magyar Színház felé.
Van szobra a városban Kossuthnak is. Beregszász az elmúlt húsz évben számos emléktáblával, domborműves utcanév-táblával örökítette meg a városhoz kötődő hírességek - Bethlen Gábor, Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferenc, Mikes Kelemen, Kazinczy Ferenc, Bartók Béla - emlékét. A magyar múlt megörökítése, bizony, különösen fontos a jelenlegi, erőszakosan ukránosító időkben, amikor a magyar nyelvű iskolahálózat teljes összeomlása fenyegető valóság.
Az ellehetetlenüléssel küzd Ukrajna egyetlen magyar nyelvű felsőoktatási intézménye, a II. Rákóczi Ferenc Tanárképző Főiskola is, amely hosszú évek harcai árán tudta birtokba venni, s lassan felújítani az egykori megyei törvényszék rettenetes lepusztultságában is érzékelhetően gyönyörű, eklektikus épületét.
Egy pillantás a helyiek által Grófudvarnak nevezett, valahai Bethlen-Rákóczi kastélyra a Bethlen utcában, melynek mai, klasszicista formáját utolsó tulajdonosa, Schönborn gróf alakíttatta ki a XIX. század derekán, aztán irány Ungvár.
Romantikára ítélve
Az Ung folyó kanyarulata feletti sziklára épült külső-belső várrendszer bebarangolása után a vár köré telepített skanzen romantikája ejt rabul. Kárpátalja népi faépítészetének valóságos ékköve a szélestói fatemplom hagymasisakos tornyával, két alacsonyabb pagodaszerű tetőzetével, faoszlopos tornácával, faragott díszeivel. Ungvár a hajdani Korona Szálló, az egykori Drámai Színház és a Zsinagóga szép épületével, patinás lakóházaival megkopottságában is őrzi múltja méltóságát.
Randevú a Rákócziakkal
Szívélyes helyi vendéglátást követően másnap találkozóra indulok a magyar múlttal - a munkácsi várba, ahol Napóleon hadai elől menekítve a Szent Koronát őrizték, s az Öregtorony börtöncelláinak egyikében pedig Kazinczy Ferenc raboskodott.
A Rákócziak ősi fészke a kúp alakú, vulkáni eredetű, sziklás, teraszos hegytetőn olyan, mint egy mesebeli óriás birodalma. 70 méterre magasodik a város fölé - mögötte, a horizonton a Kárpátok vonulatával - az idők folyamán többször átépített-bővített, háromszintes, belső lakótornyos, szabálytalan alaprajzú, bástyákkal erősített vár, melyet a történelem során soha nem vettek be becsületes csatában, csak árulással. A leghíresebb várvédő a magyar történelem gyémántlelkű nagyasszonyainak egyike, kinek második férje a kurucvezér Thököly Imre volt.
A Nagyságos Fejedelem "szerelmetes" levele
"Zrínyi Ilona (1643-1703) házát és hazáját hős lélekkel védte gyönge nő létére" - fogadják az emléktábla magyarul és ukránul olvasható szavai a belépőt. Végigjárva a kézművesek és a várnép lakta alsóvárat, a várőrség kaszárnyáit a középsőben, és a fejedelmi személyek boltíves folyosókra nyíló lakosztályait a felső várban - szinte életre kel a történelem, amikor a szabadság és a függetlenség iránti olthatatlan vágy acélozta a lelkeket a sokszoros császári túlerővel szemben. S bár a várudvaron, a 86 m mély kút mellett ma Korjatovics ukrán herceg szobra díszeleg, azért az emlékszobákat járva kis képzelőerővel felidézhetjük a hétköznapokat, melyek során oly forró gyermeki szeretetről és a haza iránti hűségről árulkodó levelet írt Julianna lánya és Ferenc fia, a majdani fejedelem, a tőlük hamarosan erőszakkal elszakított édesanyjuknak, mint amely a kiállításon olvasható.
Munkácsy nyomában
Rövid séta során csodálom meg Munkács központjában a Rákóczi család elegáns palotáját és a Városháza szecessziós épületét. A toronyóra negyedóránként felhangzó dallama kísér Munkácsy Mihály szülőházának hűlt helyére, s a historizáló stílusban épült, valahai magyar színház látványával búcsúzom a Latorca-parti várostól.
Tömeggyilkosság
Útközben megkóstolom a környék jellegzetes, magas kénhidrogén tartalmú ásványvizét, és helyben sütött saslikkal erősítem magam a Sipot-vízeséshez vezető kiránduláshoz. Közben rövid megálló Szolyván: főhajtás az emlékparkban álló obeliszknél. 1944 őszétől a város melletti kommunista koncentrációs lágerbe hurcolták és gyilkolták le Kárpátalja magyar férfilakosságának színe-javát. A tömegsírok fölött később autóbuszállomás és benzinkút létesült...
Európa közepén
A vízesés pazar látványa után a Szinevéri Nemzeti Park fenyőfái és zsindelytetős faházikók között sétálva jutok a festői szépségű Szinevéri-tóhoz, mely egész Ukrajna legmagasabban fekvő hegyi tava. Nincs messze innen a Tisza igazi eredete sem. Vállalkozó kedvűek elutazhatnak a Tatár-hágóra is, ahol 2000 méteres hegycsúcsok csodálatos körpanorámája kárpótol a rázós útért. Nem mellesleg itt található Európa földrajzi közepe is, melyet emlékoszlop jelez.
"...S a haza fényre derül."
Ha Magyarország az útirány, akkor Visk falumúzeuma után Huszt a következő megálló. Itt Kölcsey szellemé valóban csak megidézhetni lehet, hiszen mára már a romvár "bús düledékei"-t is benőtte az erdei növényzet. A beregi szőttesek után a kosárfonás hagyományát ápoló Iza portékáiból vásárolva zárulhat a kárpátaljai kirándulás.
Honfoglalók nyomában
Ám a Vereckei-hágót nem lehet kihagyni! Az odavezető rossz minőségű úton, a mélyszegénységről árulkodó porták mellett elhaladva gyorsan megértjük, miért is nevezik az elcsatolt nemzetrészek magyarjai közül a kárpátaljaiakat a legmostohább sorsúaknak...
A 839 méter magasan fekvő Vereckei-hágóhoz érve elszorul a lélegzet: megejt a régmúlt és a hely méltóságteljes csöndje. A kereszttel megjelölt vörösgránit tömböt, mint természetes oltárt óvón körülölelő, fenyőfát mintázó - ukrán nacionalista támadásoktól sérült - emlékmű torzóként is mementó. A fák, füves rétek fölött a ködbe-párába burkolódzó hármas halomig száll a tekintet, honfoglaló őseink vonulása hallik - valamiféle, néven is alig nevezhető időtlenségbe burkolva a zaklatott XXI. század idelátogató magyarját. A tiszacsomai, honfoglaláskori sírokat rejtő emlékparkban kőbe vésve áll: "Legyen áldott e föld, honszerző őseink temetője, amely kenyeret, reményt és hitet ad ma is."
Lassan indulás: itthonról – hazafelé...
Csűrös Csilla