Hidegben meleget – avagy italmustra télen
Van, aki forrón szereti – nyáron is!
Merthogy sokak szerint nem a jéghideg üdítők, hanem a forró tea a legjobb szomjoltók egyike kánikulában. De azért a gőzölgő teáscsészén való kézmelengetés hangulatát mégis csak fagyos télben élvezhetjük igazán. Hát még, ha némi rum vagy bor is megbolondítja az italt – és kortyolgatóját! A forró, rumos tea, persze, csak egy a téli italok népes csapatából.
Egyszerű, de nagyszerű - tea és bor
A legegyszerűbb téli ital - a boros/rumos tea. Mindössze arra kell figyelnünk, hogy az alkohollal ne hűtsük le túlságosan. Egy bögrényi boros /rumos teában igazából kevés az alkoholos „fűtőanyag”. A kézmelengetésre és felmelegedésre egyaránt alkalmas ital azok egyike, melyet mind nálunk, mind szomszédainknál, sőt, szerte a világon szívesen fogyasztanak téli sportok űzői, téli tájak lelkesen kiránduló hívei. Méltó párja az alkoholmentes mézes-citromos, almás-fahéjas és egyéb „téli” ízesítésű teáknak!
A Hütté-k legnépszerűbb itala – forralt bor
A forró tea népszerűségével talán csak a forralt boré vetekszik, melynek vörös vagy fehérbor alapját általában vízzel hígítják, sok helyütt teával is aromásítják. Ízlés szerinti cukormennyiség, fahéj, szegfűszeg feltétlenül kell bele, de narancs-vagy citromhéjjal ízesítve az igazi. Bizony, jólesik egy kiadós hegyi túra, családi szánkázás, korcsolyázás, síelés levezetéseként! No, és az osztrák síparadicsomok „Hütté”-iben, magaslati ivóiban ki nem üldögélt már szívesen jó pár lesiklás után, sapkát, kesztyűt az asztalra, padra dobva, cipőt kicsatolva egy pohár Glühwein-nel – a magyar forralt bor ikertestvérével – a kezében? Vagy épp a Hütte elé telepedve a gőzölgő pohárral egy kis pihenésre-napozásra-gyönyörködésre a szikrázó napsütésben?
És vajon hányan tudják, hogy a forralt bor magas láz ellen is ajánlott ellenszer? Akárcsak megfázásra a citromos-fokhagymás tea…
Próbálta már chilivel? – még mindig a forralt bor
A forralt bornak egyébként több száz elkészítési módja ismert. A hígítás mellett a fahéj, szegfűszeg, szegfűbors hozzáadása állandó jellemzője, ám igazából szinte nincs a világon olyan gyümölcs és fűszer, amivel ne próbálkoztak volna már! Alma-csillagánizs, barack-feketebors, narancs-chillipaprika – és hasonló variációk a testet és a fantáziát egyszerre lelkesítik. Különféle főzési módok is ismeretesek: legegyszerűbb minden összetevő egyszerre forralása, de egyes vidékeken először a cukros-fűszeres alaplevet főzik meg, ehhez öntik hozzá a bort, és kis lángon melegítik fedő alatt, –nehogy a bor alkoholtartalma elillanjon. Mert bizony, ha bort sokáig forraljuk, rohamos gyorsasággal párolog el belőle az alkohol.
Ahány ház, ahány tájegység, annyiféle módon készített forralt bor kínálja tehát magát télvíz idején, ám annyi bizonyosra vehető, hogy a didergést mindegyik azonnal megszünteti!
Nem csak tengerészeknek való - grog
Ha jeges hideget jelez a hőmérő és a piros orrú, fagyos kezű emberek látványa –akkor forró grog vagy puncs a megfelelő ellenszer. Így tartják angolszász vidékeken, jóllehet ezen italok népszerűsége már jócskán átlépte a határokat.
A grog egyébként egy fösvény angol tengerésztisztnek köszönheti nevét. 1740-ben ugyanis Sir Edward Vernont admirális takarékossági okokból úgy rendelkezett, hogy a matrózok rumadagját vízzel hígítsák. A legénység által – a grogram nevű szövetből készült kabátja miatt – Old Grogramként emlegetett kapitány ezzel a döntésével halhatatlanná tette a kabátját, ugyanis a matrózok rövidesen már csak grognak csúfolták a kapott vizes-rumos löttyöt.
Azt, sajnos, nem jegyezték föl a krónikák, hogy ki ízesítette először a víztől híg, rumos italt cukorral, citromlével, szegfűszeggel, fahéjjal. Az azonban biztos, hogy a forró, rumos vízben feloldott fűszerekkel készülő grog az egyik a legkedveltebb téli itallá vált világszerte! Sőt, mára már a rumot gyakran helyettesítik ginnel, brandyvel is.
Az igazi ötös - punch
A puncs szó az indiai „panch” szóból ered, s nem más, mint egyfajta, öt hozzávalóból kevert koktél. Az eredeti, indiai puncs rizspálinkából, cukorból, citromból, teából és különféle fűszerekből készült. Angliában a puncs is a tengerészek jóvoltából terjedt el – kicsit más alkotókból készítve – a 17. század közepe táján. Ekkor még a puncs alapjául a bor vagy a brandy szolgált, csak később helyettesítették rummal, illetve vörös borral. A puncs Európa-szerte klasszikus téli ital, mind alkoholos, mind alkoholmentes változatban. Az alkoholos puncsban leggyakrabban a vörösbor az alap, ezt fahéjjal, szegfűszeggel, mandula- és egyéb aromákkal, cukorral ízesítik.
A vérforraló svéd - glogg
A hideget jól ismerő Svédországban a puncs avagy a forralt bor neve - glogg. A szó jelentése: „hevülés, izzás” - a vörösborban olvadó cukor hevülésére, olvadására utalva. No, meg az ital fogyasztója is könnyen hasonló állapotba kerülhet…
Íme, a”vérforraló” svéd recept, melynek kombinációjával az imént említett válfajok is könnyedén elkészthetők. Minden forró ital készítéséhez járó jó tanács, hogy ezeket soha nem készítsük réz- vagy alumíniumlábasban, mert e fémek reakcióba lépnek a benne lévő folyadékkal, s kellemetlen, fémes ízt kölcsönöznek nekik!
A svéd glogg így készül tehát:
Egy üveg vörösbort öntsük egy lábasba, tegyünk hozzá narancshéjat, kardamont (ha van otthon). Néhány fügét vágjuk be késsel, és a vájatokba tegyünk szegfűszeget. Ezt is adjuk hozzá a borhoz, fahéjrudakkal, mazsolával együtt, és szórjunk bele apróra vágott mandulát is. Lefedve, lassú tűzön melegítsük egészen forrásig, majd vegyük le a tűzről. Közben egy fémből készült szűrőbe tegyünk bele ízlés szerint kockacukrot, 20-25 dekányit, merítsük bele a forró italba, amíg a cukrok megszívják magukat az alkohollal. Egy gyufával gyújtsuk meg az alkoholos cukrot, hogy lángoljon, majd újra merítsük a forró italba – ezt a műveletet egészen addig folytassuk, amíg a cukor egészen beleolvad a fűszeres borba.
Ha kész fedjük le, és hagyjuk kihűlni, majd töltsük üvegbe. Fogyasztás előtt enyhén melegítsük fel, de ne forraljuk! A gloggot forró italokat tűrő poharakba töltsük, szórhatunk bele pár szem mazsolát, mandulát is.
Szesztestvérek - snapsz, cujka és a magyar pálinka
A messzi északról ereszkedjünk vissza házunk tájára, hiszen nem múlhat el a tél jóféle pálinka kortyolgatása nélkül.
Az osztrák sógorok közül elsősorban a stájer emberekre jellemző életvidámság és kedvesség, az „északra csúszott” mediterrán életérzés feltehetően a vidék meghatározó italának, a snapsznak is köszönhető. A pálinkafőzők remeke akkor a legjobb, ha szederfából, tölgyfából, akácfából vagy gesztenyefából készült hordókban érlelődik. S persze, ha mértékkel fogyasztunk belőle…
A pálinka szó, tudjuk – hungarikum. Számtalan fajtáját felsorolni is meghaladná e cikk kereteit éppen ezért külön írást szentelünk a magyar csodának!. Ám érdemes megemlékeznünk arról az eredetvitáról, mely nemrégiben zajlott román szomszédaink és köztünk.
Cujka, a romániai szilvapálinka
A pálinka készítése Erdélyben is nyilván ugyanazon időben terjedt el, mint Magyarországon, az erdélyieknek ma is legkedveltebb italuk. A románok a pálinkafőzés és pálinkaivás szokását, így magát az elnevezést – palinca - is a magyarságtól vették át az együttélés során, bár a román fél ezt nem így ítélte meg. A pálinka eredetéről folytatott hosszas magyar-román vitára tett nemrégiben pontot a román fél – a magyar bizonyítás hatására létrejött európai uniós nyomásra született – döntése, miszerint csak a cujka (tuică) néven ismert, szilvából készült rövidital számít román szeszes italnak, az egyéb gyümölcsökből - almából, körtéből, fügéből, banánból - lepárlással készült szeszes italokat ráki (rachiu) néven szabad csak forgalmazni. A cujka tulajdonképpen a pálinka román neve, és a románoknál rangsorban csak a bor után következik. A cujka általában jóval gyengébb is, mint a magyar pálinka. A pálinkával ellentétben ugyanis kizárólag szilvából főzhetik, vidékenként változó módon egyszeri vagy kétszeri lepárlással. Földrajzi eredete alapján létezik horezui, zilahi, Maros menti, bihari vagy turci illetőségű, erősségük 36 és 48 fok között mozog. Legnagyobb hírnévre tán a bihari tett szert a cujkák világában. Téli hidegben egy pohárka forró cujka – no, ez aztán igazán román specialitás, és páratlan élvezet! Ínyencek, persze, azt is tudják, hogy hasonlóan pompás ízélmény a megfelelő hőfokúra melegített magyar specialitás, az Unicum is!
A cujkával azonban messze nem ért véget a szilvából készült, hírneves pálinkafélék sora, hiszen ki ne ismerné a bosnyák slivovicát, a cseh sligovicát, az orosz tuicát?! Ugyanilyen híres a borókából készült, 38-40 fokos szlovák pálinka, a borovicka, vagy a Joseph Becher cseh patikusról elnevezett cseh ital, a Becherovka is.
Forró csoki – meleg sör
Tán a sötét téli napok ellenszereként, vagy a szervezet fokozott energiaigénye miatt, de tény: a téli italok sorában az alkoholtartalmúak messze többségben vannak. Még a szeszmentesen is gondűző finomságnak számító forró csokinak is létezik alkoholos változata, az orosz forró csokoládé, melyben 2 deci kávélikőrt s egy deci vodkát kevernek el egy liter, sok tejjel készült forró csokoládéval. Az összetevők ismeretében a hatás garantált!
Kuriózumként végül említsük meg a - magyar fül számára bizarrul hangzó - meleg sört. Pedig e jelzős szerkezet egy lengyel számára magától értetődő. Lengyelországban például sehol nem lepődnek meg azon, ha télen a sörhöz valaki sörmelegítőt is kér. A meleg sörből sokféle ízkompozíció készülhet. Egyik recept szerint a lábasban felmelegített sörhöz negyedannyi tejet, mézet, fahéjat és egy kevés rumot adunk, majd elkeverjük tojással. Bevallom, magam még nem kóstoltam…
Recept a depressziósoknak!
Igaz, nem kóstoltam azokat az influenza illetve depresszió ellen ajánlott téli italokat sem, melyeket azért szívesen megosztok a kedves Olvasókkal!
Lázas állapot ellen 4 cl brandy, méz és másfél deci forró tej elegye a kúraajánlat, míg a téli depresszió elűzésének leghatásosabb ellenszere a 4 cl whiskyhez adott méz és másfél decinyi forró tej.
Vagy ki tudja, lehet, hogy már e téli italbörze olvasgatása is jótékony hatással bír a telente menetrendszerűen érkező depressziós közérzetünkre?! Úgy legyen!
Csűrös Csilla