Főmenü:
Borkortyoló
Sokszázéves múlttal büszkélkedhetnek a jófajta magyar borok. A hagyomány szerint is borivó nép a magyar. Tokaj nektárt csepegtető "szőlővesszei"-t Himnuszunk is megénekelte, s "gondűző borocska mellett" hányni-vetni meg a világ dolgait éppúgy magyar szokás, mint búsongani a honi szőlők levének kóstolgatása közben. A szocializmus évtizedeinek megpróbáltatásai után az elmúlt évtizedekben a magyar borkultúra megújulásának, kitűnő, minőségi borokat előállító pincészetek létre jöttének, egy valóságos borászgeneráció születésének lehetünk szem-, fül- és ízlelő tanúi.
Szabadságharc bor-áron
Azért sem a tokaji az első! Mármint e cikk bormustrájában... Mert amúgy, a híres magyar borok ranglistáján senki és semmi nem taszíthatja le trónjáról, foszthatja meg világhírétől "a borok királyát, a királyok borát", a tokaji aszút. A szállóigévé híresült jellemzés egyébként XVI. Lajos francia királytól való, aki II. Rákóczi Ferenccel való közös étkezésük alkalmával kiáltott fel imígyen a tokaji bor megízlelésekor: "Vinum regum rex vinorum!" S hogy boraink ezidőtájt milyen ismertek és kelendőek voltak a nyugat-európai országokban, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Rákóczi szabadságharc költségeinek legnagyobb részét a magyar borok exportjából fedezték.
A keltáktól Trianonig
A magyar borkereskedelem a középkorra, ám a magyar szőlőtermesztés és borkultúra ennél sokkal távolabbi múltba nyúlik vissza. A kelták révén már a III. században ismert volt a szőlőtermesztés hazánk területén, majd a Római Birodalom fejlesztette tovább e tevékenységet Pannónia földjén. A honfoglalást követően a kelta és római hatások mellett a magyarok keletről hozott ismeretei is befolyásolták a magyar szőlő-és borkultúra alakulását. Ibn Ruszta arab író X. századi, hazánkról szóló leírásában már említi a szőlőtermesztést. Az államalapítás idején Pannonhalmán, Szekszárd környékén és Budán volt jelentős szőlőművelés.
A trianoni döntésig tartó szerves fejlődés egy csapásra véget ért: hazánk területnek kétharmadát elcsatolták, így a szőlőültetvények kétharmada is az újonnan meghúzott határokon kívül rekedt.
Régiók zamatai
A magyar táj- és klímaviszonyok sajátosságai szerint hazánkban jelenleg hat borrégiót különböztetünk meg.
Főként fehér borairól híres a Balatoni borvidék, a legelterjedtebb fajta a friss ízű, cseppet fanyar Olaszrizling. Badacsony, Balatonboglár, a Balaton-felvidék, Balatonfüred-Csopak és Somló-hegy lejtőin teremnek azok a szőlők, melyekből az ismert balatoni borok - a kéknyelű, a rizlingszilváni, a muskotály és társai - készülnek. Az előállító pincészetek hangulatos borútra "fűzve" kínálják-várják a bortúrák résztvevőit.
Vörös és fehér
Kalanddal felérő bor-túrára ad lehetőséget a Villány, Tolna, Szekszárd, Pécs, Balatonmellék alkotta Dél-Dunántúli borvidék is. A szőlőtermő lankákon sok napsütés éri-érleli a fanyarabb és selymesebb, testesebb és "lágyabb" vörösborokat, melyek mellett azért fehérborok is készülnek e tájon. A Pinot Noir, a Cabernet és társai ízvilágát egy-egy falat sajt érzékelteti igazán.
Az Észak-Dunántúli tájakon a fehérbor az uralkodó. Az Ászár-neszmélyi, az Etyek-budai, a móri, a soproni és a pannonhalmi borvidék tartozik ide, ahol is igen jelentős az olyan nemzetközi fajták szerepe, mint például a Chardonnay vagy a Sauvignon Blanc. Sokak kedvenc bora e tájról a Soproni kékfrankos. Érdekes, hogy a 2. világháború előtt igencsak elterjedt, közkedvelt borunk, az Ezerjó manapság már csak Móron és az Alföldön terem nagyobb mennyiségben. Ez a típusú bor - mondják a szakértők - évtizedeken át megőrizheti pozitív sajátosságait.
Az Alföldi régiót a csongrádi, a hajós-bajai és a kunsági borvidék alkotja. E tájakon gyakorlatilag az összes, Magyarországon termelt szőlőfajta megtalálható.
Csúcsborok
Az Észak-Magyarországi régió az egri és a mátrai borvidékből áll. Különösen az előbbi területen - ahol a fehér és vörös borok aránya szinte azonos - a klíma és a föld minősége adottságok egyaránt kedveznek a csúcsminőségű borok születésének. Védett eredetű, neves bor az Egri Bikavér és a Debrői Hárslevelű. És ne hagyjuk említetlenül az Egri leánykát sem...
Az aszútól a gönci hordóig
A Tokaji csak fehérbort adó vidék. A világörökséggé nyilvánított Tokaj-Hegyalja déli-délnyugati lejtőin aszúsodó fürtökből készülő édes borok fogyasztása igazán mennyei élvezet! Ráadásul a magas puttonyszámú borok korlátlan ideig eltarthatók. S hogy mit is jelent a puttonyos aszú? A kései szüret miatt a szőlőbogyók összetöppednek, aszúsodnak. Ezeket különválogatják, összetapossák, és tésztaszerű masszát készítenek belőle. Ezt musttal vagy borral öntik fel, így készül az aszú. Az aszúszemekből származó anyagok és a több éves fahordós "ászkolás" eredménye az aromás, testes, mélysárga, édes nedű . Ha 3 puttonynál kevesebb aszútésztát adtak egy gönci hordóhoz, akkor az még csak szamorodni. A legfinomabb aszúbor pedig azért 6 puttonyos, mert 7 puttonynyi már nem férne a gönci hordóba. Ez nem más, mint a Tokaj-Hegyalján elterjedt, pontosan 136,6 literes fahordó, amelyet a készítés helyéről, a közeli Gönc községről neveztek el.
Névbitorlók
A Tokaji márkanevet az Európai Unió a magyaroknak ítélte. Világhírére jellemző, hogy mindmáig számos ország dob a piacra hasonló nevű bort. A nevet más helyesírással használó franciákkal szemben sikerült igazunkat érvényesítenünk, a szintén névbitorló olaszokat pedig végül az Európai Bíróság tiltotta el a "tocai" név használatától. Nemrégiben viszont Szerbia, Ukrajna és Oroszország jegyeztetett be hasonló néven bort.
Tokaji-e a Tokaísky?
A legelkeseredettebb névhasználati vita a szlovákokkal zajlik hosszú évek óta. A trianoni békediktátummal ugyanis az addig egységes történelmi borvidék egy része idegen fennhatóság alá került. Északi szomszédunk is igényt tart a Tokaji névre, mert szerintük 908 hektár tartozik a hegyaljai borvidékhez szlovák területen, míg Magyarország ennek legfeljebb kétharmadát ismerné el, már ezt is kompromisszum eredményeként. 2004-ben történt ugyan egy megállapodás a két ország között, melynek értelmében a szlovák fél a magyar bortörvény szabályait alkalmazva 565 hektáron jogosult tokaji bor termelésére, ám a szlovákok ezt a megállapodást nem tartották be. A szlovák csatlakozási szerződésben az Unió elfogadta a Tokaísky elnevezést, és immáron a szlovák törvények szerint is csak e név kerülhet a náluk készült borok címkéjére, melyen a Tokaji Borvidék kifejezés sem használható, csak a Tokaji Bortermelő Terület (Tokajska Vinohradnicka Oblast).
Nem csitul a csatazaj
A vitának azonban máig nincs vége. A szlovák fél most épp azt sérelmezi, hogy Magyarország tavaly nyáron Tokajiról Tokajra változtatta a márkanevet. Holott itt pusztán az uniós bortörvényhez kötődő kötelező módosításról van szó. E törvény szerint ugyanis az oltalom alatt álló, eredet-megjelölésű borok esetében csakis földrajzi nevet lehet levédeni, márpedig 'Tokaji' földrajzi név nincsen, csak Tokaj. Ezért kellett ezt a nevet megjelölni a hivatalos iratokon, míg a márkanév továbbra is a Tokaji maradt!
A magyar fél szeretné, ha a tokaji borvidék - kiegészülve a szlovák oldal magyarok által is elismert területeivel - egységes maradna, de további kompromisszumokba már csak a tokaji bor védelme miatt sem szabad belemennünk. A fejlődő szlovák bortermelés ráadásul komoly veszélyforrás a magyar szőlősgazdák számára.
Márkavédelem
A vitáktól függetlenül Magyarország 2011-ig elkészíti - már az uniós borreform részeként - a tokaji borok termékleírását, mely a beltartalmi értékek mellett az előállítás helyének földrajzi behatárolását is tartalmazza. Ha addigra sem sikerül megállapodnunk, akkor - vélik a magyar borlobbisták - az Unió kénytelen lesz a magyar termékleírást elfogadni. Úgy legyen!
Addig pedig dúl a harc a tokaji márkanév körül. Még szerencse, hogy ez a bor élvezeti értékét nem befolyásolja! Az eladhatóságát viszont annál inkább...
Csűrös Csilla
.