Főmenü:
Vendégszerető Óbuda
Krúdy Gyula sem ragaszkodhatott jobban Óbudához, mint jelenlegi polgármestere, aki szerint óbudainak lenni - öröm, rang és kiváltság. Valóban semmihez nem foghatóan időtlen, krúdys hangulatba kerül a megőrzött városrészekben sétáló, de a harmadik kerülethez tartozó Békásmegyer is sajátosan családias, barátságos atmoszférával fogad. Mindenünk van - sorolja büszkén Bús Balázs: hegy és Duna, új és régi településrészek, római múlt és modern, pezsgő jelen.
Óbudai ódonságok
"A régi pesti polgármesterek, ha útjuk elvezetett a harmadik kerületi Flórián téren, üldögélve a város forgatagában….gyakran hallhatták a kiáltást - Megcsaltatok! Panaszkodva kiáltottak.... a szentlélektéri öreg szentek... a Zsigmond tér kőszobra, hogy a lakosságról ne is beszéljünk, amely ’mindenféle kérelmekkel’ zavarta a budapesti városháza nyugalmát." - jellemezte a kerület életét Krúdy, aki jól érzékelte: azzal, hogy 1873-ban Óbuda betársult Nagy-Budapestbe, jobblétet nem érdemlő, külső része lett csupán egy világvárosnak.
Nem mostohagyerek
Szerencsére, a főváros harmadik kerülete nem mostohagyerek többé, hiszen a főváros új vezetője 16 éven át épp itt volt polgármester, a kerületben él most is, így jól ismeri e vidéket. Így vélekedik a felesége révén a kerületbe gyökerezett polgármester is, aki Békásmegyeren tanítóskodott, majd ott élte a lakótelepiek családias életét. Mostanában pedig - mint egykor Krúdy - élvezettel szívja magába a Fő tér sajátos hangulatát, gyönyörködik a gyönyörű barokk kastélyban, mely hajdan a Zichyeké volt, s amely ma számos múzeumnak - a helytörténeti, a Kassák és a Vasarely gyűjteménynek - ad otthont. A kerület büszkesége az Óbuda fölé magasodó hegyteraszon álló Kiscelli Múzeum is.
Örömlányok utódai
A Fő tér Óbudához nőtt ékessége, Varga Imre Várakozók című, esernyős szobrai előtt boldogan fényképezkednek a polgármesteri hivatal patinás épületében házasulók, nem tudván, hogy a szobrászt annak idején a párizsi utcalányok látványa ihlette meg... Krúdyt pedig azoknak a kockás terítős kiskocsmáknak a hangulata, melyek közül sok mindmáig igyekszik régi korokat idézőn különleges gasztronómiai élményt nyújtani a betérőnek. Óbuda amúgy is a szüreti mulatságok, disznótorok, búcsúk - no, és a romantikára vágyó szerelmesek kedvelt helye volt évszázadokon át.
A Colosseumnál is nagyobb
A múltunk meghatározó - vallja a kerületét különleges turisztikai-kulturális centrummá fejleszteni vágyó, csöndes szavú, ám határozott polgármester. A római örökség ugyanis nemcsak Aquincumot jelenti. Bár ez önmagában is nagyszerű turistalátványossága lehetne Budapestnek, ha például nyaranta élet költözne falai közé... Európában nincs még egy város, amelynek két római kori amfiteátruma lenne, miként Óbudának. A kerület katonai és polgári építménnyel is rendelkezik, ráadásul a polgári amfiteátrum átmérője nagyobb, mint a római Colosseumé! És itt található a Flórián téri római fürdő, avagy az Óbudai Hajógyári Szigeten Hadriánus palotájának feltárt és - pénzhiány miatt - visszatemetett romjai. A Sziget most "csupán" a leghíresebb európai könnyűzenei fesztiválok egyikének helyszíne, s már csak nevében őrzi a Széchenyi István alapította hajógyár emlékét. Kevesen tudják, hogy itt hangzott el elsőként nyilvánosság előtt az Erkel megzenésítette Himnusz!
Királynői ajándék
A rómaiak után a középkorban királynői várossá vált Óbuda: Nagy Lajos ajándékozta édesanyjának, Erzsébet királynénak, aki lengyel uralkodó is volt, ezért szerepel a kerület címerében az Anjou-liliom mellett a lengyel sas is. Zsigmond királyunk itt létesítette Magyarország első, teljes jogú egyetemét. A 19. század pedig az erőteljes iparosodást hozta el Óbuda számára.
A kerület egyetemére, főiskolájára, gimnáziumaira, a húsz éve, Közép-Európában egyedüliként létesült Óbudai Népzenei iskolára, a különleges darabokat bemutató Térszínházra és az Óbudai Kulturális Központra legalább olyan büszke a polgármester, mint az itt élőket jellemző erős lokálpatrióta érzésre, vagy arra az évszázadok óta létező, általa is ápolandó és fejlesztendő közösségi érzületre, mely a nagyszámú zsidósággal és svábsággal való békés együttélést tette és teszi lehetővé.
Zsidók, svábok, magyarok békés asztaltársaságai
Zsidók már a Jagellók óta élnek Óbudán. Napjainkra újra eredeti funkciója szerint kelt életre a Zsinagóga. A hajdani szorgalmas, napcserzette, "barna lábú" sváb szőlőmunkások utódai pedig a Braunhaxler Egyesületben ápolják fúvószenés, dalos hagyományaikat, őrzik a kitelepítettek emlékét, állítják helyre régi, szép szobraikat: a Szentháromság után most a Flórián szobor következik.
A múlt örökségének számontartása mellett az élhető jelen és jövő is fontos Bús Balázs számára. Ennek jegyében újítják meg Újlak, Békásmegyer, Csillaghegy területét, a Római partot pedig a régi csónakházas hangulatot megidézőn fejlesztik újjá. Sokféle sportág - kajak-kenu, kosár -és röplabda, foci, extrém-és küzdősportok - lelt otthonra a kerületben, a hagyományokra támaszkodó közösségépítés máris látható eredményeként pedig nyaranta fesztiválhangulattól hangos a Fő tér és a Sziget, szaporodnak a múzeumok, zajlik az Egészségolimpia.
A szobor üzenete
Nap mint nap Harrer Pálnak, az 1873-as városegyesítésig Óbuda lokálpatrióta polgármesterének szobra mellett visz el Bús Balázs útja hivatalába tartva. "Harrer Pál egész életében alázattal szolgálta a kerület érdekeit, nekem is ez a legfontosabb!" - mondja búcsúzóul, számos, míves helytörténeti kiadványt is a kezembe nyomva.